Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - FODOR ANDRÁS A kollégium (naplórészlet)

Később igen kellemes filosztársaságba csöppenek: Németh Géza és Mo­hay Béla közé. Az utóbbiról most fedezem fel, milyen jó érzésű ember: valósággal árasztja rám bizalmát. Ezért esik olyan jól Latorra vonatkozó információs érdeklődésére tiszta szívvel a legjobbakat mondani. Akármit csináltak is ezzel a közösséggel, a jók titkos összetartozásának tudata meg­maradt köztünk. (...) Ma van az első Király-óránk a Kollégiumban. Lator olvassa fel Balassi­dolgozatát. Szélesen alapozott, jól rendszerezett, tárgyilagos tónusú írás. Király szerint azonban László szemlélete még szellemtörténeti, bár igyek­szik túllépni rajta. Király bizony újmódian erőlteti szempontjait, mint ami­kor a nyelvtanár egy-két leckével előbbre tart tanítványainál, s még nem képes saját nyelvére formálni a tanultakat. O is az író profetizmusáról be­szél, akárcsak Szigeti. (...) Ennek a profetizmus-követelésnek olyan mel­lékíze van, mintha a marxizmus nem tudna mit kezdeni az írókkal, kano­nizálja hát őket, mondván, hogy az igazán kiemelkedők „társadalmakban gondolkodnak". Előre látják a történendőket. Ha ez így van, annak kizá­rólag az író környezetéből, adott világából való szabadulhatnékja az oka, avagy, ahogy a régi tétel mondja: az író szemben áll a társadalommal. S hogy ez a szembenállás mennyire megvan ma is, jól mutatják Szigeti és Király noszogatásai. (...) Később még beülök a könyvtárba Illés Endrét olvasni. Köröttem Bodnár Gyurka, Illés Laci és mások a művész mint olyanról vitáz­nak. Csakugyan, ezt már Balassi kapcsán is mondani akartam, az iroda­lomtörténet miért kezeli olyan fölényes figyelmetlenséggel az írói alkat szerepét? Bodnár, Illés végül is elismerik, fontos az alkati vizsgálat, még ismeretelméleti szemszögből is. (...) A Kollégium, úgy látom, igen ritka levegőjű lett, a tagok csak úgy libeg­nek benne. Van ugyan összetartozás, de ez titkos jellegű, magán viseli a cinkosság, az illegalitás jeleit. A legszembetűnőbb az intézmény jelentő­ségvesztése, értelmetlenné válása. Nemcsak azért, mert jövője bizonyta­lan, de belül is, szinte kézzelfoghatóan tapasztalható az elsivárosodás. Hát csak ennyi a híres Eötvös Kollégium? Ilyenek a kollégisták? Az újoncok nem veszedelmesek, csomó jámbor parasztfiú, akik szegények, alig tudnak beilleszkedni az öregek sértődött, kiábrándult közösségébe. Este Miklós Paliék szobájában, rádióhallgatás közben szemügyre veszem Mészáros Ist­vánt, őt emlegetik a legértelmesebb gólyaként. Valóban, finom vonású, tiszta arcú, igen rokonszenves fiú. Tetszik az is, hogy munkásdalos jelvényt hord a kabátja hajtókáján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom