Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

AZ EGYHÁZIASSÁG VONZÁSÁBAN - BASICS BEATRIX A „basilica minor" és a Szent Jobb

Stephani" néven is emlegették. Ez a szokás még László korában is élt, s tulajdonképpen a több napos előkészületek révén lett ez 1083-ban augusztus 20-a. Addigra hosszas imádkozás, böjtölés és feszült várakozás után - megtörtént a sírfelbontás. Ehhez az eseményhez is csodák fűződnek természetesen, a fölfokozott közhangulat el is várta ezeket. A hatalmas tömeg végre láthatta a király földi maradványait, de általános megdöbbenésre jobbját a nevezetes gyűrűvel, melyben eltemették, nem találták. Nem is találhatták, hiszen még 1061ben a test áthelyezésekor az akkori kincstartó szerzetes egyszerűen ellopta, és ereklyeként őrizte saját Bihar megyei családi monostorában elrejtve. Ot a Hartvik legenda Mercurius néven emlegeti, egy gazdag nemzetség tagjaként. A sírfelbontást követő évben László király a szerzetes nemzetségének monostorába látogatott, ahol az természetesen csodás történetet kerekítvén a dologhoz, fölfedte a királynak a Szent Jobbot. László a megbocsátást látván jónak, kőmonostort építetett a helyen, melynek neve attól kezdve Szent Jobb lett. (Ma is így hívják a várost - Siniob, Románia.) Pecsétjén az ereklye képe látható. Éppen ez az ábrázolás a bizonyíték arra, hogy eredetileg a karrész is az ereklyéhez tartozott, később aztán leválasztották és Lembergben őrizték.

15 A szentjobbi monostor a pálosok tulajdonába került, s mivel a XV. században hanyatlani kezdett, 14. A súlyos kőlappal lefedett földalatti rejtekhelyet 1970-ben tárta fel Kralovánszky Alán. 15. Ábrázolása a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményében - Ismeretlen mester: Szt. István lembergi karcsont ereklyéje, rézmetszet, Itsz. 2203. az ereklyét akkor Székesfehérvárra vitték át, amint a híres ferences szónok, Laskai Osvát írása is tanúskodik erről. 1514-ben Székesfehérvárt elfoglalták a törökök, s feltehetőleg ekkor valamilyen módon elkerült innen a Szent Jobb, sok már értékkel együtt.

16 1590-ben Raguzában (Dubrovnik) tűnik fel, ahol az ottani domonkosok ezüst ereklyetartót készítenek számára, sőt 1618-ban leltárba is kerül. Elsőként I. Lipót császár kísérelte meg visszaszerezni, de a török háborúk miatt meghiúsultak tervei. Mária Terézia uralkodása alatt ismét felmerült a hazahozatal gondolata, kezdetben azonban nehézséget okozott a raguzaiak makacssága, akik ragaszkodván a Szent Jobbhoz, inkább az ugyancsak náluk őrzött Szt. István koponya ereklyét voltak csak hajlandók visszaadni. A politikai helyzet azonban szerencsésen befolyásolta az eseményeket: Raguzának, az orosz flotta támadásától tartván, létkérdéssé vált a királynő támogatásának megnyerése. így tehát 1771. június elsején át is adták a Szent Jobbot. A korszak két tudós történetírója, Kollár Ádám Ferences a jezsuita Pray György vizsgálatok után igazolta, hogy az ereklye azonos Szt. István jobbjával, s megkezdődhetett a hazaszállítás megszervezése.

1 Bajzáth József püspök vezetésével - miután a királynő átvette Bécsben - Győrön és Pannonhalmán át jutott Budára, ahol az 16. Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Levéltár és Országos Széchényi Könyvtár: Szent István emlékkiállítás - 1938. május szeptember. Katalógus, Bp.l 938.48.o. 17.1938. katalógus, 62.o. - Pray György kéziratáról.