Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - LACZKO GÉZA Királyhágó (regényrészlet)

A zongorista gyors csárdásba kezdett, s Dini, felvágva fejét, csak azért sem hagyja magát, kihúzva derekát, igazán daliásan táncolt. Tapsoltak. Dini örült, de aztán észrevette, hogy a zene nem szűnik és egyre vadabb az üteme, ki akarják fullasztani s a végén kinevetni. Eszébe jutottak a kolozsvári másfélórás szupé-csárdások és táncolt, táncolt... Már szédült, a megerőltetéstől vagy a megszégyenítéstől... Bégé intett a vizsgavezetőnek, aki rákiáltott a zongoristára: - Ácsi! Az állatkínzásnak is van határa! A zene elhallgatott. Dini sápadtan megállt s olyan megkínzott, riadt, szédelgő tekintetet vetett maga körül, hogy egy percre kellemetlen, zavart csend ült a teremre. Dininek hirtelen Don Quijote jutott eszébe. A vizsgavezető kiáltott: - Lányi Dénes táncoskomikus és dramaturg. Bővebbet február 25-én! Tovább zajlott a kegyetlen heccelődés, de Dini már semmire se figyelt, egy sarokba húzódva ziháló mellel, ködös fejjel elhatározta, hogy majd megmutatja ezeknek, ki ő. Ami nem volt könnyű. A kollégium növendékei sokféleképpen rétegződtek, voltak nagy magolok, szorgalmas olvasók, nagytávlatú kölyök-tudósok, csak pedagógussüvölvények, nagy ivók, elegáns társaságbeli fiúk, protestáns püspök-ivadékok, kispolgárok, pantallós parasztok, szemét és gyöngy, író és zeneMás! Bartoniek Géza 1902 Ellinger Ede felvétele LTM „- Üdvözlöm önöket, uraitn! Önök mától kezdve a kollégium tagjai. En önöktől kettőt kérek: tudományt és életet. "