Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

tett fel a törvényhatósági rendezésre vonatkozóan. A szűkebb környék bekebelezésétől a környékbeli községek önálló várossá változtatásáig ívelő javaslatsorozat nem kis részben a háború előtti viták folytatásának is tekinthető, azonban - s ez volt az igazán elmulasztott, illetve a kommunisták által elrabolt esély - jelentősen jobb politikai körülmények között, immár a Horthy-rendszer közigazgatási gyakorlatáról leválva, egy új kezdet és szabad választás reményében. Az ekkor kiküldött 12 tagú különbizottság 1945 szeptemberében tette le első jelentését, amelyet - ki tudja hányadszor - részben Harrer Ferenc jegyzett. Harrernak így már módjában állott a Monarchia és a Horthy korszak közigazgatási állapotai után megismerkednie a kibontakozóban lévő demokráciáéval, amelyet az első pillanattól fogva létében fenyegetett a kommunista párt. Harrer 1945 szeptemberi terve azonban még nem a kommunista párt által elképzelt „önkormányzatiság" fogalmával dolgozik, hanem annak a tradíciónak felel meg, amelyben ő maga élte le életét, illetve újra és újra megfogalmazta fővárosa esélyeit és lehetőségeit. 1945. szeptember 14-i jelentésében Harrer Nagy-Budapestet társadalmi valóságnak nevezi, s az a tény, hogy ezzel a fordulattal élhet, nem kis mértékben összefüggésben áll a 30-as években, illetve a 40-es évek elején történt, fent vázolt, még29. így Budafokot, Kispestet, Pesterzsébetet, Pestszentlőrincet, Rákospalotát, Újpestet, Albertfalvát, Békásmegyert, Budatétényt, Cinkotát, Csepelt, Mátyásföldet, Pesthidegkutat, Pestszentimrét, Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, Rákosligetet, Sashalmot, Soroksárt és Vecsést. Vö. Oszoly Kálmán: Nagy-Budapest oly tétova, de részben mégis törvényi kezdeményezésekkel. Végül az 1937. VI. év tc, a 33.1938. B.M. számú rendelet, ha puhán, s csak részeiben is, de kijelölte az új közigazgatási határokat, illetve megteremtette az illetékességi jogkört, amikor a még csak virtuálisan létező Nagy-Budapest feletti intézkedések bizonyos részét a Fővárosi Közmunkák Tanácsának illetékességi jogkörébe utalta. A különböző „virtuális", azaz egyes szabályozások tekintetében már létező NagyBudapestek sorában meg kell említenünk a háború után különösen fontos közellátási egység létét, melyet a 7640/1942.M.E. számú rendelet garantált, s amely a székesfővároshoz rendelte a mai Nagy-Budapest jelentős részét. De ugyanígy segítette a háború utáni rendezés kialakítását, tervezését az ugyancsak a világháborús állapotokkal összefüggő 34.450./1943.Ip.M. rendelet, mely az egyes iparágakban való elbírálás azonosságát garantálja Budapesten és a város környékén. Végül itt kell megemlítenünk a 4940/1943. M.E. rendeletet, amely a rendőrség hatáskörét kiterjesztette a szomszédos megyei városokra, gyakorlatilag azonos illetékességi kört jelölve meg, mint a közellátásra vonatkozó rendelet. A fentiek alapján, a belügyminiszter felvetésére válaszul, Harrer a következő jar í 'í 30 vaslattal elt. Budapest fővárossal egyesttendőnek tekintette Csepelt, Albertfalvát, Pesthidegkuterülete és közigazgatási szervezete, in. Városi Szemle 1945. XXXI. év. 1. sz. 39-51. p. 30. Részletek a törvényhatósági bizottság által kiküldött munkabizottság 1. számú jelentéséből, 1945. szeptember 14. in. Források IV. id. mű. 135-141.0.