Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság
városias településeket gátló védőövezetet meg pénzügyi rendelkezéseket ölelt fel..."' 6 A Fővárosi Közmunkák Tanácsának jelentőségét, s a Nagy-Budapest szellemi és törvényi előkészítésében elfoglalt helyét tradíciója mellett szempontunkból elsősorban a városrendezésről és építésügyről szóló 1937. évi VI.tc. alapozta meg. Eszerint ugyanis - még ha a konkrét határok nem is ekkor, hanem csak egy évvel később, a 33.1938. B.M. rendelet 17 keretében állapíttattak meg - Budapest környékét minden vonatkozásban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatásköre alá helyezik. Azaz, ezzel jött létre az első olyan törvényi lehetőség, amely ha bonyolultan és roppant nehézkesen is, de jogszerű lehetőséget kínált a Pest 14. sr. Szigeti Gyula: Nagy-Budapestterve pénzügyi vonatkozásban az érdekelt városok és községek háztartási előirányzatai alapján. Statisztikai Közlemények, 70.1934. „Az önkormányzati gazdálkodás egyes fontos ágazataiban azokkal a kiadásokkal szemben, amelyek a fennálló közigazgatási szervezésnél Nagy-Budapest területén felmerülnek... Nagy-Budapest tervének pénzügyi irányú előbbrevitelénél a lépésről-lépésre való, fokozatos haladás látszik ajánlatosnak. Most már az a kérdés, mely városok és községek volnának elsősorban a terv végrehajtási vonalába besorozandók. Vizsgálódásaink eredményei főképpen Újpest városra, aztán Albertfalva és Csepel községekre utalnak..." Azaz Szigeti pontosan kimutatja, hogy a Harrer által megfogalmazott csapda milyen kíméletlenül igaz, s hogy a köztisztviselői kar átállítása önmagában mennyibe kerülne. 15. A pontosság kedvéért emlékeztetnék arra, hogy a két világháború között azért konkrét bekebelezések is történtek, bármily csekély is legyen azok jelentősége. Az 1930. XVIII. tc. a budakeszi erdőt, illetve a csepeli szabadkikötőt, az 1937. III. tc. pedig a budaőrsi repülőteret csatolta a székesfővároshoz. 16. Harrer Ferenc: Nagy-Budapest. Városi Szemle XXXI. 1946.1. sz. Harrer pontosan felidézi, hogy a kormányból kivált Keresztes Fischer után Kozma Miklós belügyminisztersége alatt végül Bessenyey Zénó, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke segítésével milyen romantikus körülmények között csempészte be Nagy-Buvármegyei ellenállás ha nem is azonnali letörésére, de korlátozásának felvetésére. Az 1937. VI. tc. ugyanis jelentős mértékben megváltoztatta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának jogállását, s eszerint a szabályozási terveket, az általános és részletes rendezési terveket immár Budapest környékére nézvést is e testület állapítja meg. Ez a jogállapotbeli változás, valamint a közigazgatási reform 1938 utáni fellendülése vezetett többek között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1940 júniusi, hetvenedikjubileumi üléséhez, melyen minden udvariaskodáson túl pontosan megfogalmazódott a vármegye és a város súlyos ellentéte. Az ünnepi felszólalók a neobarokk társadalom minden udvariassági követelményét betartották ugyan, de Tomcsányi dapest gondolatát a városrendezési törvénybe, amely végül az 1937. VI. tc.-ként vált ismertté, és a fejlődés alapjává. 17.1938. 33. B.M. számú rendelet szerint „Budapest székesfőváros környékének területéhez tartoznak: Újpest, Rákospalota, Kispest, Pestszentiőrinc, Pestszenterzsébet és Budafok megyei jogú városok, valamint Pestújhely, Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld, Gnkota, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy, Rákoscsaba, Vecsés, Pestszentimre, Soroksár, Csepel, Albertfalva, Budatétény, Nagytétény, Pesthidegkút és Békásmegyer községek" Az 103.039.1938 B.M. számú rendelettel viszont Dunaharasztit, majd Dobogóköt a 88.310.1938. B.M. számú rendelettel, továbbá Budakeszit, Budaőrsöt, Törökbálintot, Nagykovácsit, Solymárt, Pilisborosjenőt, Ürömöt, Pilisvörösvárt, Pilisszentivánt, Pomázt, Szigetmonostort, Budakalászit, Csobánkát, Felsőgödöt, Alsógödöt, Alagot, Dunakeszit, Tótot, Csömört, Kistarcsát és Nagytarcsát az 122.549.1941. BM. számú rendelettel csatolták a székesfőváros környékéhez. Mindez annyit jelentett, hogy az eredeti 1938-as „határhoz" képest olyannyira felhígult a Közmunkák Tanácsa alá vont terület, hogy az már tényleg semmiképp sem jelenthette Nagy-Budapest alapját, de még egy ideális Duna vagy Budapest vármegyéét sem. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy mindez, amilyen módon nehezítette a konkrét előrehaladást, a régi kellő homogenizálódását már elősegítette.
