Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

csak addig az övék - illetve dr. Endre Lászlóé - , Pest környéke, amíg a közigazgatási határok a feudális Magyarország fenntartásához segítenek hozzá. Addig nem lesz^ociáldemokrata dominancia Pest körül, amíg a királyi vármegye, együtt a csendőrséggel, segít annak megőrzésében, amíg fenntart hatóak a megfélemlítés erős technikái. Büchler pontosan rávilágított arra, hogy kik is laknak a külvárosok mélyén. Budapestiek, akiket elűzött a nyomor, s akik csak ideiglenesen tarthatóak „féken" egy jobboldali uralmat szolgáló közigazgatás által. Nem véletlenül vélte úgy a Törvényhozók Lapjának ismeretlen cikkírója, hogy mi sem feleslegesebb, mint Nagy-Budapest. Hiszen „Nem akarjuk azokat a régi politikai jelszavakat újra felvetni ebből az alkalomból, amelyeket oly sokszor hallottunk a város és vidék viszonyát illetően, mi ellene voltunk mindig a város és a vidék ilyeténvaló szembeállításának, sőt nem tudtunk azoknak sem igazat adni, akik szép fővárosunkat „bűnös városnak" titulálták, azonban valami kis halvány igazság rejlett ezeknek a szólamoknak a mélyén." Az természetes, hogy a nagyváros mindig jó búvóhelye a kétes egzisztenciáknak, hogy a városi proletariátus a televény talaja a forradalmi megmozdulásoknak és különösen nagy veszélyt jelent ebben a tekintetben az olyan időszak, amikor dekonjunktúra mutatkozik azokban a foglalkozási ágakban, amelyek sok munkást foglalkoztatnak. Ugyanígy veszélyes „a szellemi proletariátus, amelyből csakis egy nagyváros rendelkezik, különösen a főváros, ahol a zsidóság arányszáma oly nagy" Ha választ keresünk tehát arra a kérdésre, hogy miért is nem kellett Nagy-Budapest mintegy huszonöt éven át a Horthy-korszakban, akkor ez is egyike a válaszoknak. A félelem Budapesttől, a bűnös, proletár és zsidó várostól. A félelem, amit sem bevallani, sem letagadni nem volt képes senki. „Valami halvány kis igazság" - írja a felsőház, a képviselőház, a megyei és városi törvényhatóságok szemléjének szerzője. Ahhoz épp elég, hogy a racionális cselekvésnek véget vessen. S ezt figyelhetjük meg majd 1945 után ellenkezőjére fordulni, amikor a kommunista párt saját érdekeit látja megvalósulni Nagy-Budapest racionális igényében, s ezért támogatja azt az első pillanattól fogva. A hároméves tervben Mindezeket tudva teljesen nyilvánvaló, hogy 1945-ben azonnal felmerült NagyBudapest létrehozásának kérdése. Ugyanúgy az is érthető, hogy miért is beszélt az MKP, később az MDP az első pillanattól fogva Nagy-Budapestről, már akkor így nevezvén pártbizottságát, aktíváját, midőn e 23. Népszava 1942.8.28.7. o. Büchler József: Nagy-Budapest. Érdemes egy pillantást vetnünk Budapest és környékének népességnövekedési adataira a századelő és 1941 között. Pestszentlőrinc 1910. 7824 1941. 42066 Mátyásföld 909 4573 Szentimre 1939 12057 Rákoshegy 1296 6867 Budafok 10954 24174 Kispest 1910. 30139 1941. 65139 Erzsébet 30970 76894 Rákospalota 24426 49035 Mindez változatlan területhatárok mellett. in. Oszoly Kálmán: Nagy-Budapest területe és közigazgatási szervezete. Városi Szemle XXXI. 1945.1. 24. Magyar Törvényhozók Lapja 1942. aug. 1.113-115. o. Nincs szükség Nagy-Budapestre