Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

Szendy ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a bekebelezés nem történhet másként, mint állatni segítségnyújtással, hiszen a Harrer által ekkor immár negyven éve megfogalmazott ellentmondás semmit sem veszített érvényességéből, ahogyan a létrehozás sürgető korparancsának igénye sem. Szendy végül mellékletben közli Magyary Zoltán tanulmányát Nagy-Budapest létrehozhatóságáról, amely megállapítja, hogy a döntő kérdés a város és falu határának meghúzása és felismerése. Ennek alapján, a műszaki várostérkép segítségével lehet és kell majd dönteni arról, hogy hol és miként húzódjanak Nagy-Budapest határai. Szendy tervezete széles körben ismertté vált, s élénk reakciókat váltott ki, mind a jobb-, mind a baloldalon. A Népszava természetesen pártolta a polgármester tervét, hiszen a szociáldemokrata párt programja részének tekintette az egyesülést, amely alapvetően új helyzetet teremtett volna a szervezett munkásság számára. Nagy-Budapest ugyanis kikerült volna a vármegye ellenőrzése alól, amely ezekben az években már nem pusztán a szokásos magyar közigazgatási gyakorlat esetleges visszásságait jelentette, hanem konkrétan dr. Endre Lászlót magát. Endre pedig vadul ellenezte a vármegye kifosztását, pontosan tudta, hogy az általa gyakorolt uralmi technikák csak a vidéki Magyarország közigazgatási struktúrái között tarthatóak fenn, miközben az is igaz volt, hogy a megyei jogú városok eltűnése 21. Id. mű. 24-25.0. a vármegyéből gyakorlatilag gazdasági ösz22 szeomláshoz vezet. Büchler József pedig - túl azon, hogy kikéri magának a polgármester eljárását-felveti a kérdés egyik igazi politikai gyökerét, amely már előrevetíti a Nagy-Budapestről szóló tárgyalások jövőjét, illetve magyarázatul szolgál arra, miért is nem sikerült e vízió valóra váltása a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején sem. "Mi ezt a kérdést sokkal őszintébben szeretnénk tárgyalni, mint ahogyan ez a mai időkben lehetséges, és éppen ezért megkíséreljük a tárgyat a községpolitikai közvélemény elé tárni. ...meg kell tehát mondani nyíltan, ...hogy a korai kapitalizmus éppen úgy, mint a századba áthajló idők kapitalizmusa és végül az utolsó húsz esztendő úgynevezett keresztény reneszánsza, egyformán kikergették a környékre a budapesti törzslakosság jórészét, mert itt nem találtak lakásra. Helyesen mutattak rá a főváros közgyűlésén a szociáldemokrata tagok unos untalan, hogy a fővárosnak mint közületnek elévülhetetlen bűnei vannak abban, hogy a fővárosi lakosság elmenekült Budapestről. Ha pedig ez így van, mint ahogyan vitathatatlanul így van, jóvá kell tenni a bűnöket, a mulasztásokat, még ha ez áldozatokkal is jár, meg 23 kell csinálni a környék bekapcsolását...." Büchler problémája bizony közel visz a válaszhoz: miért is nem sikerült az, amit józanság és racionalitás egyaránt kikövetelt volna. Nos, a vármegyei önzés, anyagi félelmek mellett, a politikai félelem miatt, hiszen jól érezte azt a jobboldal is, hogy 22. Csepeli Őrszem, 1942. augusztus 28. Vitéz dr. Endre László levele Nagy-Budapestről