Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

mes volt a pestkörnyéki szocdemeket be­hajtani a fővárosba - oly szépen szónokolt. Ez után már nem volt más hátra, mint az 1949. évi XXVI. törvény „Budapest terü­letének új megállapításáról." S ehhez a Nagy-Budapesthez már nem kellett az eltérő övezetek taktikája, nem volt szükség a védőgyű­rűkre, ugyanis a tanácsrendszer megszüntette azokat a közigazgatási tradíciókat, amelyek ér­telmes kérdéssé tették a kölcsönös előnyök és hát­rányok vitáját. Ugyan kit érdekelt 1949 körül Magyarországon, hogy a „megye" jól jár vagy rosszul. Ez utóbbi ugyanúgy a centralizált el­lenőrzés eszközévé züllött, minta város. Az a közigazgatási város tehát, amely lét­rejött, csak formális értelemben azonos az­zal, amely oly hosszú évtizedeken át nem született meg. A Rákosi-Magyarország Nagy-Budapestjének tapasztalata is benne van bizony a forradalom utáni különös de­presszióban született musical, az Egy sze­relem három éjszakája nagy dalában, a Bíróné dalában. „Isten veled Budapest te édes, Isten hozzád fényes éjszaka" - énekelte 1962­ben Sennyei Vera. 1993 azonban már nem az álmodozások kora. A kérdés ma az, hogy a szocialista Ma­gyarország évtizedei után Nagy-Budapest egy tisztességes 35 autonómiákkal rendelkező önkormányzati egység városa lesz-e, vagy ismét - a nosztalgia okán - szétszakadhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom