Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

mes volt a pestkörnyéki szocdemeket behajtani a fővárosba - oly szépen szónokolt. Ez után már nem volt más hátra, mint az 1949. évi XXVI. törvény „Budapest területének új megállapításáról." S ehhez a Nagy-Budapesthez már nem kellett az eltérő övezetek taktikája, nem volt szükség a védőgyűrűkre, ugyanis a tanácsrendszer megszüntette azokat a közigazgatási tradíciókat, amelyek értelmes kérdéssé tették a kölcsönös előnyök és hátrányok vitáját. Ugyan kit érdekelt 1949 körül Magyarországon, hogy a „megye" jól jár vagy rosszul. Ez utóbbi ugyanúgy a centralizált ellenőrzés eszközévé züllött, minta város. Az a közigazgatási város tehát, amely létrejött, csak formális értelemben azonos azzal, amely oly hosszú évtizedeken át nem született meg. A Rákosi-Magyarország Nagy-Budapestjének tapasztalata is benne van bizony a forradalom utáni különös depresszióban született musical, az Egy szerelem három éjszakája nagy dalában, a Bíróné dalában. „Isten veled Budapest te édes, Isten hozzád fényes éjszaka" - énekelte 1962ben Sennyei Vera. 1993 azonban már nem az álmodozások kora. A kérdés ma az, hogy a szocialista Magyarország évtizedei után Nagy-Budapest egy tisztességes

35 autonómiákkal rendelkező önkormányzati egység városa lesz-e, vagy ismét - a nosztalgia okán - szétszakadhat.