Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

Magyary Zoltán, 1941 (LTM - Fényképtára) „... megállapítja, hogy a döntő kérdés a város és falu határának meghúzása és felismerése" összeroppantanák a székesfővárost. Szigeti ellenérvei azért is figyelemreméltóak, mert azokban semmiféle politikai indulatnak nyoma nincsen. Különösen fontos adalék, hogy Egyed előadásán megjelent Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter, aki egyértelműen az utolsó óráról beszélt, s elkerülhetetlennek tartotta az egyesítést. Keresztes Fischer szerepe átvezet a két háború közti Nagy Budapest-tervek második szakaszába , melyek immár nem pusztán pár fővárosi bizottság vitájára korlátozódtak, hanem kiterjedtek egyrészt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának új feladatára, másrészt pedig a Keresztes Fischer első belügyminisztersége alatt racionalizálási kormánybiztosként tevékenykedő Magyary Zoltán, illetve Szendy Károly polgármester együttműködésére. Keresztes Fischer - még első belügyminisztersége idején, mint azt visszaemlékezésében Harrer megemlíti - „a belügyminisztérium illetékesei, a főváros és Pest vármegye hivatali vezetőinek részvételével értekezletet tartott, melynek folyományaként egy törvénytervezetet készítettem, mely lényegileg azt tartalmazta, hogy a Budapest környékén lévő, és vele összeépült városias jellegű településekből nyolc megyei jogú város alakuljon, s ezek a legtágabb értelemben vett városrendezési feladatok ellátására kötelékbe foglaltassanak, s a kötelék szerve a megfelelően átalakított Fővárosi Közmunkatanács legyen, a törvényhatósági hatáskör szempontjából pedig a köteléki városok egyszerűbb szervezettel elképzelt Budapest vármegyébe lettek volna összekapcsolandók, a törvénytervezet még a Nagy-Budapest peremén