Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság
neszánsza, valamint ennek, megfelelően e városok egyre nagyobb szerepet játszottak Pest-vármegye adóköltségvetésében. De a Trianon utáni Magyarország amúgy sem kedvezett a Nagy-Budapest víziónak. Egyrészt a kérdésfelvetést szinte értelmetlenné tette a gazdasági válság, másrészt Budapest egyik napról a másikra túlméretezett vízfejjé lett, holott „csak" az ország ment össze hirtelen. S azt se felejtsük el, hogy 1919 után a főváros gyanús lett, s ez a gyanú mindvégig elkísérte a Horthy rendszeren át. A bűnös város, melyet büntetni kellett, igencsak alkalmatlan volt arra, hogy területe megnövekedjék. E politikai gyanú - a vörös Pest, a kozmopolita város stb. - elterjedtségét, és elfogadottságát mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a negyvenes évek elején, a bécsi döntések után újra fellobbanó, NagyBudapestről szóló vita során minden jobboldali és kormányhű érvelés igyekszik e gyanút elhárítani. A két háború között A húszas években pár elszigetelt újságcikktől 8 eltekintve a Nagy-Budapest vízió gyakorlatilag eltűnt a város jövőjével, alakításával kapcsolatos viták homlokteréből. A kérdés újratárgyalása ismét egy Harrer vezette s a főváros által kiküldött bizottság munkája kapcsán kezdődött el. A sza8. Lengyel Zoltán: A kétmilliós Budapest. Pesti Napló 1928. augusztus 5., illetve Nagy Párizs és Nagy-Budapest. Új Gazdaság 1930. január 18. 9. Harrer Ferenc: Budapest városfejlesztésének új irányelveiről. Vállalkozók Lapja 1935. dec. 11.99-100. sz. 1. o. 10. Egyed István: Nagy-Budapest. Magyar Szemle 1936. XXVI. 341-348.0. 11. Pirovits Aladár: Telepítési politika és városfejlesztés. Városbályozatlanságok, a pillanatnyi ötletek, a spekulációk ismét megszülték a racionális megoldás diskurzusának igényét, ha sokkal többet nem is. Mindenesetre a harmincas évek közepén lefolyt vita, mely Harrer egy Rotary klubban tartott előadása, illetve újságcikke nyomán indult útjára, alkalmat adott a különböző álláspontok felvázolására, a megváltozott körülmények rögzítésére. Harrer ekkor már - épp az általa megfogalmazott ellentmondásokra való tekintettel - jelentős mértékben módosította századeleji radikális, községhatósági bekebelezést javasló álláspontját, s hajlott arra, hogy Nagy-Budapest létrehozását különböző, főként a terhek elosztását racionalizáló szakaszokra ossza, azaz különböző szintű, közigazgatási függésben lévő gyűrűt hozzon létre. A Harrer-féle bizottság nekilátott a főváros új felmérésének, a kellő geológiai, hidrológiai stb. felvételezésnek, azaz megkísérelték előkészíteni a Nagy-Budapestről rendelkező törvény hátterét. Harrer, illetve az ugyancsak igen lényeges közigazgatási érveket felsoroló Egyed István ellen elsősorban Pirovits Aladár, ny.székesfővárosi műszaki főtanácsos lépett fel, több egymás utáni cikket közölvén a Városkultúra illetve a Vállalkozók Lapja hasábjain. 11 kultúra, 1935. május 31., illetve Uó., Budapest és környéke, küzdelmes harc a közigazgatási jog és a modern városrendezési technika között, Városkultúra 1936. február 29., illetve Uő., Megoldhatók-e, s hogyan Pestkörnyék problémái, Vállalkozók Lapja, 1935.49-50. sz. illetve Uő., „Nagy-Budapest" fantomja a főváros költségvetésének közgyűlési tárgyalásán, Vállalkozók Lapja 1935.91-92. sz.
