Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - TOMSICS EMŐKE Az elsüllyedt Belváros

Az elsüllyedt Belváros TOMSICS EMŐKE ,JMert Budapesten semmi sincs, minden csak: volt és lesz. " (Lux Terka: Budapesti fotográfiák. Bp. 1908.) T

íz tér, ötvenkét utca. Mindössze ennyi volt a régi pesti Belváros, a valamikori város. Házainak nagy részén ott feketedtek az 1838. évi árvíz jelzései. Sem ezek, sem a későbbiek nem dicsekedhettek sok dísszel, de a legtöbbet őrizték abból, amiből Budapestnek a legkevesebb van: a múltból. Mert Budának ugyan regényes a történelme, de Budapest története akkor kezdődik, mikor a szegényes kis Pest elindul a nemzeti fővárossá válás útján. A mai Budapestnek ez a része öltött először városias külsőt a múlt század első félében, s ez állt legtovább ellen a század végén a világvárosi babérokra törő főváros modernizáló szenvedélyének. A volt városfalakon kívül épültek a körutak, már állt a párizsias sugárút, az Andrássy út, csak a régi Belváros ragaszkodott szűk tereihez, girbe-gurba utcáihoz, egy-két emeletes házaihoz. Itt alig változott valami, míg ott a modern nagyváros épült. Az 1870-es, 80-as években emeltek ugyan néhány nagyvárosias, háromemeletes házat, de csak a régi kereteken belül. Az Egyetemi Könyvtár új, elegáns palotája a régi, egyszerű, alacsony épület helyére került. Az egyemeletes régi polgárházakat helyenként felváltó új bérházak a régi utcák, terek vonalához igazodtak, amelyek a terjeszkedésében gátolt, falakkal körülkerített városban szűkek, aprók voltak. Középkori jellegű városka köré épült a korszerű nagyváros. Nemcsak a házak, de az utcák, a terek sem tudtak megfelelni a modern nagyváros igényeinek. A Dunához csak keskeny, rövid utcácskák vezettek, melyek nem voltak képesek lebonyolítani a volt falakon kívüli városrészek Duna félé tartó növekvő forgalmát, s