Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
Víziók - LÁBASS ENDRE Caprichos
A háborús események közeledtével egyre gyakoribbá váló légitámadások súlyos zavarokat idéztek elő az áramszolgáltatásban és a helyreállítás egyre kevésbé tudott lépést tartani a pusztítással. A főváros ostroma során további súlyos károk keletkeztek. A háború végén a lepusztult hálózat helyreállítására összesen 4 ló és 3 országos jármű állt rendelkezésre. Minden nehézség ellenére a helyreállítás bámulatos gyorsasággal haladt. 1945 őszén már minden fogyasztó újból kapott villamos energiát. A háborút követő években viszonylag gyorsan növekedett a villamosenergia-felhasználás. Az ellátás terheit tovább növelte az 1950-es években megkezdett erőltetett iparosítás. A villamosenergia-rendszer fejlesztése azonban ezzel nem tartott lépést, és ez végül 1953-54-es téli időszakban olyan teljesítményhiányhoz vezetett, hogy egy-egy fogyasztói területet rendszeresen le kellett kapcsolni. Ennek politikai hatása olyan megrázó volt, hogy a tárca soron kívül megkapta a helyzet normalizálásához szükséges keretek et. Az egyensúly helyreállítását adminisztratív úton is befolyásolták az úgynevezett menetrend-gazdálkodás bevezetésével és az Országos Villamos energia Felügyelet életre hívásával. A tervgazdálkodás intézkedései révén sikerült az igény és a lehetőség közötti egyensúlyt megteremteni. Az energiaigények rohamosan növekedtek a főváros belső kerületeiben is. Ezért a fejlesztés új koncepcióját a 30 kV-os - korábban főelosztóhálózat szerepét betöltő - kábelhálózat visszafejlesztése mellett a 120 kV-os főelosztóhálózat kiépítése jelentette. A város belső területeinek ellátását a terhelési csomópontokban elhelyezett állomásokkal kellett megoldani. A '60-as évek elején megkezdődött a 120 kV-os kábelhálózat kiépítése. Ezek eredménye, hogy ma a főváros belső területén kiegyensúlyozott és üzembiztos a villamosenergia-ellátás. Az Elektromos Művek a 100 év folyamán élenjárt a korszerű technika fejlesztésében. Mindezt megkövetelte a főváros különleges helyzete. A gazdaság egészének fejlődését mindig a főváros fejlődése szabta meg. A korszerűsödött technika elsőként mindig a fővárosban jelent meg, ahol a nagyberuházások jelentős hányada összpontosult. A villamosenergia-bőség az első világháborúig rohamos fejlődést tett lehetővé, és magával húzta a gyártó ipart is. A főváros gazdaságának rohamos fejlődését a villamosenergia tette lehetővé. A villamosenergia-ellátás műszaki problémái toronymagasan a fővárosban jelentkeztek. Egy '30-as években készült statisztika szerint, az Elektromos Művek csúcsterhelése 70 MW volt, ez az országos maximum egyharmadát tette ki. Az arányok még szembetűnőbbek, ha pl. Debrecen és Miskolc városok csúcsterheléseit nézzük, amely ugyanakkor csak 4-6 MW-ot ért el, és a fogyasztók száma mintegy 20 ezer körül mozgott. Világos, hogy valamennyi megoldandó műszaki probléma legkorábban az Elektromos Művek területén jelentkezett. E sikeresen megoldott feladatok közül csak tőmondatokban néhányat: - itt épültek meg az első nagyobb teljesítményű erőművek, - először jött létre kooperáció erőművek között és következményeként az üzemirányítás, - a vállalat tevékeny résztvevője volt a korszerű közvilágítási fényforrások fejlesztésének. Összefoglalva az 1950-tól megkezdett hálózattal kapcsolatos munkákat a következők állapíthatók meg: - A 30 kV-os főelosztóhálózat - miután további terhelés felvételére alkalmatlanná vált - visszafejlesztése megkezdődött. Egyidejűleg megindult a 120 kV-os feszültségszintű hálózat és a hozzátartozó 120/20 és 120/10 kV-os transzformátorállomások, majd 1960 után a város belső területein a 120 kV-os kábelekkel táplált állomások építése is. - A középfeszültségű hálózat a fővárosban kevés kivétellel 10 kV-os kábelhálózatként épült és a város peremkerületein létesült csak 20 kV-os szabadvezeték. - A kisfeszültségű hálózatok a főváros és más városaink területein vegyesen kábelhálózatként illetve szabadvezetékként létesültek. Gyakorlatilag sikerült a kusza feszültségviszonyokban rendet teremteni és minden szinten az egységes feszültségű hálózatokat megvalósítani. E hatalmas fejlesztő munkának köszönhető, hogy az Elektromos Művek ma képes a fogyasztói igények kielégítésére és az elvárt üzembiztonságot szavatolni. Az utolsó évtizedek jelentős fejlődését az egy háztartásra jutó évi fogyasztás alakulásával mutatjuk be: 1950-ben 530.000 fogyasztó háztartásonkénti átlagfogyasztása 200 kWh/év volt, viszont 1992-ben már 1.300.000 fogyasztó átlagosan 2.500 kWh-t használt fel. Ha értékeljük az üzemzavarok elhárítási idejének és a fogyasztói hibák mennyiségének szembetűnő csökkenését, akkor - szerénytelenség nélkül - megállapíthatjuk, hogy az Elektromos Művek második fél évszázadának eredményei azt bizonyítják, hogy a főváros és környékének villamosenergia-ellátása a legmegbízhatóbb szolgáltatások egyike volt. ÍXJ Molnár József
