Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
Víziók - SZEGŐ GYÖRGY Mi következik 2193-ig?
VIZIOK Mi következik 2193-ig? „Dolgozat" SZEGŐ GYÖRGY Bevezetés: A gyerekek szerepéhez hasonló helyzetben ülök neki e (pszeudo) polgármesteri dolgozatírásnak, kisangyalként-építészként komolyan veszem, de ördöngös rosszgyerekként és kritikusként egyszerre mosolygok is saját buzgalmamon. A gyermeki naivitásnak, a gyors avulásnak és a helyszűkének tett engedmény, hogy nem idézem tudományos igénnyel az előzményeket és forrásokat, egyszóval, hogy megváltó ötleteim nélkülözik az eredetiséget, sőt esetenként tekintélyt parancsoló vagy tudós személyiség áll mögöttük. Tárgyalás: Budapesten az ostrom után is a régi szerkezet épült újjá. Hál'istennek, így fennmaradt ez az eklektikus csoda. Az a kérdés, hogyan lehet úgy kikerülni a belső területek infarktusos állapotából, hogy szervátültetés nélkül megússzuk? Egy olasz építészcsoport, a Superstudio az 1970-es évek elején „Tizenkét karácsonyi mese" címmel tucatnyi fenyegető városvíziót tett közzé, észlelvén a felgyorsult városfejlődés csapdáit. Az egyik látomás olyan gyűrűs építkezést vázolt, amely a központtól folyamatosan kifelé haladva, hatalmas toronydarukkal spirálban építi az új várost, míg belül előbb kulturálatlan szlömös részek keletkeznek, majd nekropolisz-szerű városromok maradnak hátra. A pamflet azóta nálunk is valóságos kép lett. Itt is valami hasonló történt-történik. Egyetlen generáció kerül újból és újból költözésekkel és menekülésekkel egyre kijjebb az elvi és tényleges centrumtól. Egy magyar származású utópikus építész, Yona Friedman a 60-as években úgy képzelte el a bedugult Párizs rekonstrukcióját, hogy a föld színén épült város fölé lábakon