Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére

1835 szeptemberében megindult a Kerepesi úti színház építése. Apponyi Antal párizsi követ útján egy francia építészt bízott meg a Duna-parti színház terveinek elkészítésével. A költségek fedezésére ezer frankról szóló hitlevelet is küldött neki. A pesti magyar színház végül is a Kerepesi úton épült fel; Széchenyi, bár még évtizedekkel később is keserűen emlékezett kudarcára, kész volt a kedve ellenére emelt színház anyagi támogatására. Ez az eset jól példázza Széchenyi makacs kitartását elgondolásai mellett, azt, hogy mennyire nem tudott belenyugodni a kudarcba. Ugyanakkor világossá teszi, hogy a gróf városszépítési tervei elsősorban a nemesek, tisztviselők, értelmiségiek, kereskedők által preferált Bel- és Lipótvárosra korlátozódtak, míg a szegényebbek, kevéssé befolyásos rétegek lakta külvárosok e tekintetben kiestek látóköréből. 1848-ig lényegében magánemberkéntigaz, befolyásos, jó társadalmi kapcsolatokkal rendelkező, sőt a város vezető testületében is helyet foglaló magánemberkéntpróbálta megvalósítani elképzeléseit. Választott polgártársait, akiknek szűklátókörű partikularizmusa a színház ügyében is jól megmutatkozott, nem tudta meggyőzni elképzelései hasznosságáról. Végrehajtásukra hatalommal nem rendelkezett, hiszen még a Szépítési Bizottságba sem tudott bejutni. Pozíciója a forradalom után megváltozott: mint közlekedési és közmunkaügyi miniszter különös gonddal foglalkozott Budapest fejlesztésének kérdéseivel. Röviddel a miniszteri szék elfoglalása után, 1848. június 18-án, költségvetési indoklásában a következőket írta a pénzügyminiszternek, Kossuth Lajosnak: „Ha valóban hazát akarunk alkotni, mindenekelőtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szíve iránt legnagyobb gondunk legyen... Budapestre napról-napra több ember fog öszszetódulni, és ekképp szükséges már most olyan javításokat tenni e két város határában, melyek nélkül sem igazi rendőrzetet, sem azon lakhatási kellemeket nem fejtheti ki, melyek fővárosok elkerülhetetlen kellékei..." A legszükségesebb munkákra — a Duna-part rendezése, csatorna, alagút építése, a budai Várba féljárat készítése félmillió forintot irányzott elő a költségvetésben, noha ekkor már sejtette, hogy az elkövetkező időszakban az ország amúgy is kevés pénzét a honvédelemre kell majd összpontosítani. Az az idő, amikor a miniszteri poszton hatalmában állt volna terveit megvalósítani túl rövid volt, s nem is volt alkalmas a nagyszabású városrendezés végrehajtására.