Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére
rendi kiváltságok elszánt védelmezőivel, a partikuláris erdekeihez szívósan ragaszkodó polgárokkal vívott harc mellett még egyéb nehézségeket is le kellett küzdenie: elsősorban a pénzhiányt s az árvízveszély fokozódásától való félelmet. A híd építésének előkészítése és a munkálatok szervezése az 1832-ben létrejött Budapesti Hídegyletre, majd az országgyűlés által kiküldött bizottságra hárult, az egésznek a lelke azonban Széchenyi volt. Két ízben is elutazott Angliába a hídépítés tanulmányozására, megszervezte a műszaki előkészítést, ő választotta ki a mérnököt az angol Tirney William ("lark személyében, ő kérte fel Sina György báró bécsi bankárt, hogy álljon a vállalkozás élére. Az ünnepélyes alapkőletételre 1842. augusztus 24-én került sor, a hidat 1849 végén adták át a forgalomnak. Alighogy a híd építése megindult, Széchenyi a két város közötti közlekedés megkönnyítése érdekében felvetette egy alagút építésének szükségességét: 1845-ben az ő elnöklete alatt alakult meg a Budapesti Tunnel Társaság. Az építkezésre azonban csak 1853-ban került sor. Széchenyi kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy Pest mint kereskedelmi központ mily fontossággal bír. Politikai központtá emelésével párhuzamosan gazdasági súlyának növelésére is törekedett, nagy jelentőséget tulajdonítva a dunai gőzhajózás zavartalan fejlődésének. 1835-ben Óbuda és az óbudai sziget közötti Dunaágban biztos téli kikötő építését és hajógyár létesítését javasolta. Az óbudai telelőhely és a hajógyár el is készült; egy pesti kikötő létesítse azonban a pesti tanács ellenállásán meghiúsult. Széchenyi volt a kezdeményezője a részvénytársasági alapon működő gőzmalom építésének, annak érdekében, hogy „hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését". A malom 1841-ben kezdte meg működését József Hengermalom néven. A gépek javítására külön műhelyt állítottak fel, amely 1847-ben Pesti Gépgyár és Vasöntő Társaság néven önálló részvénytársasággá alakult. Széchenyi nemcsak kezdeményezője és szervezője volt e vállalkozásoknak, hanem anyagilag is erősen érdekelt volt bennük. Széchenyi nagyszabású elgondolásai gyakran közönybe, vagy-mert partikuláris érdekeket sértettek - ellenállásba ütköztek, ezért megvalósításukat alapos felkészüléssel és szakértelemmel, barátai és volt fegyvertársai mozgósításával, udvari és társadalmi összeköttetéseinek segítségével, szívós munkálkodás és küzdelmek árán érte el. Fegyvertárában megtalálható a higgadt érvelés és az érzelemre hatás, a nyilvánosság felrázása és a kulisszák mögötti harc, sőt az intrika is. A legfontosabb vállalkozásokat sikerült is megvalósítania, számos elgondolása azonban megvalósítatlanul maradt, vagy realizálás esetén, rövid életű volt. A legtöbb kudarcot a városszépítési-városrendezési tervei megvalósításánál kellett elszenvednie. Amikor látta, hogy a választott polgárság jelentős része makacsul ellenáll javaslatainak, úgy vélte, hogy a Szépítő Bizottság tagjaként többet tudna elérni. A Bizottság tagjainak sorába azonban nem sikerült bekerülnie, így városszépítési tervei közül csak keveset, és inkább a jelentéktelenebbeket sikerült megvalósítania, így például az Újépülettől délre, a
