Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

ezer, ámde a fővárosi ipar alárendeltségébe vidéki telephelyekkel együtt ekkor is 600 ezer dolgozó tartozik. Az iparfejlesztés tehát úgy ment végbe, hogy a centralizáció végeredményben semmit sem csökkent, csupán térbelileg vált el egymástól a termelés irányítása, illetve ennek primer és szekundér fázisai. A rendszer maga a központi újraelosztás (a redisztribució) szisztémáján alapult. E szisztéma természetszerűleg magától is kedvez a centralizációnak, mivel a központosított intézmények alkupozíciója a forrásokhoz jutásban mindig jóval kedvezőbb. Természetes következmény az is, hogy a centralizációval járó gazdaság-, funkció- és népességtömörülés jelentősen növeli a központban a forrásfelhasználási igényeket, és ezzel tovább javítja a tervalku-hivatkozásokat. A nagy állami lakásépítési programok (panelházas lakótelepépítések) fele részben Budapesten valósultak megpersze az igen sanyarú helyzeten valóban segíteni is kellett. Hogy ez a lakásépítési boom ne vezessen további erős bevándorláshoz - amit a főváros csillapíthatatlan munkaerő-igénye egyébiránt támogatott volna, de ami a rossz helyzet távlati megoldhatatlanságát eredményezte volna -, lakáshoz jutási és ingatlanszerzési korlátozásokat kellett bevezetni a fővárosban. E korlátozások viszont a „Budapesten lakás" fogalmát változtatták társadalmi privilégiummá. A folyamatok végeredménye egy a magyar történelemben mind ez ideig teljesen példa nélkül való központosodottság lett. Az ország szellemi állománya ugyanis rendkívüli mértékben központosult a fővárosban. Itt él a magyar diplomásoknak a VIII. kerületi ház udvara, 1980-as évek (Felvégi Andrea felvétele, LTM - Fényképtára) jy

A ráfejlesztés a meglevő városszerkezetnek a változatlanul hagyásával történő fejlesztése. "