Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom
nak tűnő elemeire koncentrált a továbbiakban. A Gerő-Hegedüs-féle sztálinisták a szigorú megfogalmazásokból kiindulva további katonai lépéseket szorgalmaztak, egészen 28-a hajnalig, amikor megkísérelték a Corvin köz elleni totális támadás beindítását. A szovjetek viszont ettől kezdve elsősorban a vezetés egységére és a jelzett határok betartására figyeltek. Moszkva rövid távú érdeke nyilvánvalóan a roppantul kiéleződött, válságos magyar helyzet csillapítása volt. Ez nyert kifejezést a 23-i katonai lépések korlátozott voltában, olyan politikai engedmények tételében, amelyek október 23-a nélkül a legsúlyosabb jobboldali elhajlásnak számítottak volna. A „tábor" egybentartása, a jugoszláv kibékülési folyamat, az arab térség új kihívásai mind ezt indokolták. A túlságosan durva fellépésnek gátat szabott a kiszámíthatatlan, esetleg világháborús következményektől való bizonyos fokú félelem is: az amerikai csapatok bevonulásának gyakori emlegetése talán erre is utal. Utal azonban a hosszú távú érdekekre is. 1945 után feltétlenül axióma érvényű Moszkva számára a határos országokban politikailag és katonailag a Szovjetunió iránt lojális és kiszámítható vezetés létezése. A hidegháború kiéleződésével a katonai mellett a politikai igazodás is követelménnyé vált, legfeljebb annak határai változtak hol szűkebbé, hol valamivel tágabbá. Hosszú távú érdekeik biztosítását a szovjetek legmagasabb szinten három intézményben látták. Először, egységes és cselekvőképes kommunista pártvezetésben vagy más politikai központban. Másodszor ütőképes és szilárd állambiztonsági erőkben. Harmadszor, lojális ésfegyelmezett katonai vezetésben. A három közül akár egyetlen megrendülése kiválthatott politikai beavatkozást, tünetegyüttes esetén ez radikális, katonai formát öltött. Évtizedeken keresztül tartotta magát a feltételezés, hogy Nagy Imre és Mikojan valamiféle egyezséget kötött a kibontakozás „minimumáról", s azóta tart a vita, hogy vajon abban mi foglaltatott: csak a többpártrendszer, vagy esetleg a szovjetek kivonása, a Varsói Szerződés felmondása is. Az új szovjet források arra mutatnak, hogy a legfeljebb informális megállapodás az október 26-i keretek között történt. Abban még sem a többpártrendszer nem szerepelt (csak más pártbeliek bevonása a kormányba), még kevésbé a csapatkivonás. Október 28-án a PB-ben Mikojan csupán három ponton tett engedményt 26ához képest. Először: hozzájárult a tűzszünethez és a szovjet csapatok Budapestről való kivonásához a felkelő gócok, elsősorban a Corvin-köz felszámolása nélkül. Másodszor a kibontakozási tervet az ülésen előterjesztő Kádár János azt javasolta, hogy az új kormánynyilatkozatba vegyék bele Nagy Imre október 25-i mondatát a szovjet csapatok Magyarországról való későbbi kivonásáról. Azt Kádár elfogadta, hogy ennek megvalósítása „a Szovjetunió kizárólagos döntésétől függ" 39 . 25-én és 26-án ez a 37. Uo. 113p. 38. Uo.ll2.p.
