Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom
a Pártközpontba". Ebben a helyzetképben azért bizonyára sok igazság van , de felvázolható a miniszterelnök magatartásának egy másik vonulata is. Nagy eszerint látva egyfelől Gerőék katasztrófapolitikáját, s számot vetve azzal a ténnyel, hogy a szovjetek nem tervezik visszavételét a vezetésbe, továbbá, hogy bármilyen végkifejlet esetén ő lesz a felelős 33 , felhasználta az alkalmat a helyzet kedvező befolyásolására. Amiben tévedett, az inkább saját személyes súlya, népszerűségének ereje, amely sem október 23-án a Parlament előtt, sem későbbi kibontakozást ígérő rádióbeszédeiben nem bizonyult elégségesnek a megnyugváshoz. Folytatta azonban a küzdelmet a pártvezetésben. Itt először szintén kudarcot vallott: képtelennek bizonyult a legfőbb akadály, Gerő eltávolítására október 24-re virradóra. 34 25-e, az akadály elhárulta után látva, hogy immár ez sem elég a kibontakozáshoz, hozzálátott az új kormány megszervezéséhez - ebben ismét engedményeket kellett tennie, hisz sem Szilágyi József, sem Kopácsi Sándor, sem Kardos László jelölése nem „ment át". 26-ára érett meg benne a meggyőződés, hogy új politikai irányvonalra van szükség, ehhez támogatást a delegációk közvetítette tömegnyomásból és a pártellenzék képviselőinek fellépéséből nyert. A váltást, 35 bár fenntartásokkal, de támogatta Kádár is. Másfelől ez az a nap, amikor az eddig jelentéseik alapján inkább tájékozódó szovjet küldöttség első ízben fogalmaz meg következtetéseket, mégpedig mind Budapest, mind Moszkva felé. Az Elnökség felé Mikojan és Szuszlov a Nagy Imre-féle irányvonal elfogadását javasolták, ideértve a katonai intézkedések helyett inkább „a munkástömegek megnyerését" célzó engedményeket, a kormány átalakítását „bizonyos számú kispolgári demokrata" (értsd: más pártbéli) miniszter bevonásával. A magyar vezetésről viszont azt közölték, hogy annak csak „többsége" szilárd, és „nem kapituláns", „figyelembe kell azonban venni Nagy Imre ingadozásait, aki opportunista természetének következtében nem tudja, hol álljon meg az engedményekben." 36 Bár ennek nyoma egyelőre nincsen, elképzelhető, hogy ez a helyzetértékelés elindíthatta Moszkvában egy második katonai akció előkészítését. Mikojanék erre a helyszínről is utaltak, ti. a „kapituláns helyi kormányok" (értsd: a radikális helyi önszerveződések, nagyvárosi forradalmi bizottságok) „ellen a leghatározot32. Megerősítik Mikojanék egyes jelentései és különösen Donath Ferenc újonnan előkerült snagovi visszaemlékezései, lásd Donath Ferenc: A forradalom első napjai. In: A Márciusi Fronttól Monorig. Szene. Szabó Judit és Valuch Tibor. Bp. MTA Közgazdaságtudományi Intézet - Századvég Kiadó, 1992.99-119.p. 33. Ezt Moszkvában feltétlenül így gondolták, és Andropov október 23. előtti jelentéseiben uralkodó ez a beállítás. 34. MOL Jelenkori Gyűjtemény, XX-5-fi. Nagy Imre és társai pere, Vizsgálati iratok, 1. kötet. 78-81.p. Nagy Imre kihallgatási jegyzőkönyve 1957. június 14. 35. Hiányzó lapok, 109-1 lO.p. 36. Hiányzó lapok, 112-113.p.
