Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A NÉVADÓ - DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássy

tak többé igényt. Terjedelmes emlékiratát, amelyben a tradicionális pályára viszszaálló közös külpolitikát bírálta, az uralkodó válasz nélkül irattárba tétette.

3 Noha elgondolásait nem minden tekintetben sikerült megvalósítania, megőrizte integritását, és nem süllyedt az udvaroncok színvonalára. Kastélyának ajtaja nyitva állt a kor szabadon gondolkodó írói és művészei előtt. Amikor egy fogadáson az egyik diplomata nehezményezte, hogy külügyminiszter létére a társaság más tagjainak rovására túl sokat beszélget Munkácsy Mihállyal, gúnyosan kérdezte vissza, vajon tudja-e az illető, hogy Rembrandt korában ki volt a külügyminiszter. Az utókorral nem volt igazán szerencséje. Halála, 1890 után még jó ideig méltánylást kapott: Pest legszebb sugárútjának névadója lett, alakját a parlament mellett felállított lovasszobor örökítette meg. A Horthy korszak már igazából nem tudott mit kezdeni vele. A liberalizmus, amelyet személye reprezentált, ebben az időszakban minden volt, csak nem a nemzeti pantheonba szóló ajánlólevél. A második világháborút követő közel fél évszázad során elsősorban a szlávellenes és németbarát politikust látták benne, ezért határozottan elutasították. Olyan hevességgel, hogy még a nevével összefüggő emlékeket is eltörölték. Az Andrássy útról eltávolították a névtáblákat, az ércszobor pedig olvasztókemencébe került. Sírját nem koszorúzták, nevét még az emlékezetből is majdnem kitörölték. Amikor e sorok írója, az életpálya egészét mérlegelve, születésének százötvenedik évfordulóján jelképesen egy virágszálat helyezett tőketerebesi szarkofágjára, a hivatalosság azt is rögtön levétette. Államférfiúi teljesítménye csak az utóbbi időben kezdi megkapni a megérdemelt méltánylást. A teljesítmény Mit is lehet és kell tulajdonképpen méltányolni? Jogos, de zavarba ejtő kérdés. Andrássy Gyula születésének századik évfordulóján, 1923-ban, Szekfű Gyula cikket jelentett meg a Napkeletben, Tormay Cecil lapjában. így kezdte mondanivalóját: „Próbáljuk meg egyszer: legyünk őszinték és valljuk meg, érint-e közelről, vagy hidegen hagy-e bennünket most teljesedő százados ünnepe a kiegyezés első miniszterelnökének. Bevallhatjuk, mert több okból is érthető, hogy legtöbb közülünk, nem tudván összeegyeztetni hétköznapi gondolatvilágával a fogalmakat, melyeket Andrássyhoz fűzünk, közönyösen és értetlenül megy el mellette. Alkotásai: a kiegyezés és dualizmus, Bosznia elfoglalása, a német szövetség mind darabokra zúzódtak az idő forgatagában és a legutóbbi fejlődés kanyarulatában az 3. Andrássy an Kaiser Franz Joseph. Budapest, den 24. November 1885. HHStA Kabinettsarchiv. Geheim Akten. K. 19. 4. Diószegi István: Honvédőmagy Metternich íróasztalánál. Élet és Irodalom 1973. március 3.