Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - MÁNDY IVÁN „A kávéházat viszont azonnal értettem"

„A kávéházat viszont azonnal értettem" MÁNDY IVÁNNAL BESZÉLGET MlHANCSIK ZSÓFIA Közismert, hogy Ón délelőtt tizenegy óra tájban megtalálható itt az Andrássy úti Művész cukrászdában. Nem minden nap persze, de a Művész kedvenc helye. Miért szereti? Mert a legotthonosabb. Légköre van. Ez nagyon ritka dolog. Nem egészen kávéház, de ez is jó benne. Mert így benne van a mai nyüzsgés is némileg. A mai lógás, locsogások, vég nélküli, reménytelen beszélgetések. Amitől életet kap az ember. Miért reménytelen? Hát valamiképpen reménytelen. Úgy eltűnnek életek. Tervek. Amit mindenki tud, de azért mondják, mondják, mondják. Mondjuk a magunkét. Na jó, azért én csinálom a magam dolgait. Aljas módon valószínűleg éppen ebből. Néha azt hiszem, hogy egy úriember nem megy el írónak. Az író kifosztja mások életét. De mit csináljon szegény. Ez a dolga. Azt mondja, félig kávéház. Noha cukrászda van rá kiírva. Mi a hangulati különbség a kettő között, miért más az egyikben ücsörögni, minta másikban? A kávéház meghittebb. Semmi kérkedés nincs benne. A cukrászdában néha van. Van rá alkalom legalábbis. Vagy volt. Mert már tulajdonképpen cukrászda sincs. A kávéház más. Mikor jó atyám iskolába vitt annak idején, akkor én az utcán azonnal elájultam. A szó szoros értelmében. O zseniális ember volt, felismerte a helyzetet, és mivel épp a Simplon kávéház mellett mentünk el, azonnal bevitt oda. Én azonnal magamhoz tértem. Valahogy rájöttem, a természetem jött rá, hogy itt tudok egyáltalán létezni. Az iskolában nekem egy jó percem nem volt. Hogy miért nézel ki az ablakon? Hát miért ne néznék? Hova nézzek? Rád? Nem fogtam fel. Azt hiszem, nekem egyetlen igazán jó tanárom volt, még a Lónyai