Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - FÁBRI ANNA írók, költők, törzshelyek

emlékeit éppen Krúdy Gyulának köszönhetjük. Annak a magyar írónak, aki egyszerre volt Pest és a magyar vidék (kritikai) rajongója. Krúdy leírásaiban (regények, tárcák, novellák tucatjaiban), legyenek azok akár az út történetének, akár a hajdani Operabáloknak, a kávéházaknak, kocsmáknak, a jellegzetes hangoknak és szagoknak, vagy a hullámzó tömeg látványának szentelve, kiteljesedik a publicista előd: Porzó egészet átfogni kívánó akarata. Ha részletekbe feledkezik, akkor sem kicsiségekkel bajlódik, világosan a tudtunkra adja, hogy az út az ő szemében az új, nagyvárosi Budapest szimbóluma, s igazi varázsa abban rejlik, hogy mégiscsak őrzi a kisvárosiasság, sőt a vidékiesség emlékeit, a XX. században is XIX. századi viselkedésformákat, álmokat és reményeket. Krúdy nézőpontja sem közeli - sajátosan történeti nézőpont ez: az emlékezőé. Mert akármikor is ír az útról, megálmodójáról és kivitelezőiről, kávéházairól, kocsmáiról, ezek vendégeiről, az ott lakókról és az oda kirándulókról -ajelenben élő múltról ír. A vidékies XIX. századi Magyarországról, amely modern európai fővárost teremtett magának, s a XX. századi nagyvárosról, amely ezer apró jelben, tényben, gesztusban s az emlékezők emlékeiben a régi maradt.