Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

Mégis, a Monarchia felbomlása és régiónk újjárendezése, a Horthy-korszak politikai rendszere sorozatos csapásokkal sújtotta Budapestet. Itt az általános európai helyzetet, és különösen a trianoni béke végzetes következményeit kell első helyen említenünk. A fővárost nemcsak korábbi gazdasági hátterének, kapcsolatainak felbomlása terhelte, hanem az elcsatolt területekről menekültek, jórészt tisztviselők, értelmiségiek eltartása is. Hasonlóképpen nyomasztó volt a háború előtti liberális gazdaságpolitika és a megalapozó társadalompolitikai konszenzus bukása. Az új rezsim szellemiségét a korábbi agrárius konzervativizmus, a rasszista nacionalizmus és az etatista dzsentri középosztály befolyásának megnövekedése határozta meg. Ez a politikai szellem - iparpártoló protekcionizmusa ellenére modernizációellenes volt. A korábban ellenzéki irányzat most erősen agrárérdekeltségű gazdaságpolitikában, markáns polgárellenességben - főként antiszemitizmusban - nyilvánult meg. Az új uralkodó réteg mélységesen elítélte Budapestet, a „bűnös várost", elsősorban liberalizmusa, világpolgári kozmopolitizmusa, a háború utáni forradalmakban való részessége miatt. Az új hatalom és a városvezetés autoritativ uralmi módszerei érzékenyen korlátozták a főváros hatáskörét, konzervatív társadalompolitikája pedig mélyen belenyúlt a szabad gazdasági és szellemi vállalkozás körébe. Budapest talán a harmincas évek vége felé kezdte volna kiheverni az előző két évtized csapásait, amikor újból jött a háború, a második, amelynek az ország, a főváros, a lakosság minden rétege áldozatául esett. A második világháborúban, a frontokon, a haláltáborokban, a német megszállás, a nyilas terroruralom és az ostrom alatt Budapest lakosságának, épületeinek, anyagi és szellemi értékeinek jelentős része elpusztult. Az 1944. évi 1 millió 380 ezer lakosból 1945 márciusára csak 832 ezer maradt meg. A hiányzó fél millió részben elmenekült, nagyobb részben meghalt, eltűnt, akárcsak Budapest hidjai. A háború utáni hónapokban a város vitalitása fellobbant. A romhalmazok hetek, hónapok alatt eltűntek, megindult a villamos, kinyitottak a boltok, feléledt a remény, hogy a város újra felépül és felvirágzik. De közbeszólt a szovjet megszállás, jött a kommunista diktatúra, olyan elnyomó rendszer, amely a szovjet világbirodalom abszurd tervrendszerének vakvágányára siklatta az országot. Elpusztíthatatlant annyian, mióta kialakult naprendszerünk, nem pusztítottak eddig, bár sok a múlt... (József Attila) A város nagy része elpusztult. Ami megmaradt, gondozatlan házak, elhanyagolt kórházak, funkciótlan kávéházak, tervgyártó gyárak, fáradt otthonok lepusztultak