Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)
találnának, amelyeket ez a férfinak is kiváló emberpéldány, a mindennapi nevén vörös Grajna itt-ott emlékkönyvébe elhelyezett... Szabadságot kapott ugyanekkor kísértetjárásaira Révész Béla is, aki idáig egy régi kolostor faláról hallgatózott a körülötte történő eseményekre. Olyan szórakozottan lépett be a Három Holló füstjébe, mintha nagyon messzi földről, valamely melódiától visszahangzó szigetről jött volna az ábránd nélküli Pestre... És ezeknek a melódiáknak a visszhangját itt keresgélte volna tovább az Andrássy úti kis serházban, ahol néha a Különös Idegen riadozó vadászkürtje, máskor magányos fuvolázgatása felhangzott. ...Ám újra meg újra nyílik a Három Holló ajtaja, mint ez már régi szokásuk a korcsmai ajtóknak, amelyeket konok bánattal vagy illanó örömmel olajoznak. Belépkednek más barátok és tisztelők, akik az éjszaka e késői órájában sem térhetnek addig nyugovóra, amíg néhány költeménynek vagy valami hasonló haszontalanságnak az élettörténetét meg nem beszélték. A púpos Löffelmann csárdás, az Andrássy út Quasimodója nem minden jóakarat nélkül figyeli a Holló hátulsó szobácskájába gyülekező társaságot, habár ez a sermérő név szerint s személyesen csak azokat az urakat és hölgyeket ismerte, akik a közeli Orfeum vagy a Folies Gaprice lámpásai alatt találták meg élethivatásukat és masztix-, valamint rizsporszagot hoznak magukkal az ajtón át. Spicctáncosnők tervezgetik itt egy sarokban legközelebbi moszkvai utazásukat, míg a másik asztalnál olyan művésznők neveigetik a barna söritallal keblük terjedelmességét, akik elmúlt életükben talán már Irkuckig is eljutottak, ilyenformán már nem akarnak messzibbre utazni a Szerecsen utcánál. Más sarokban feltünedezik Patti, a pesti éjszaka bűvészmestere, akiről az a legenda járja, hogy már több mint százesztendős, ugyanazt a parókát is kénytelen gesztenyebarnára festeni. Amott öreg artisták sírják bele a habos kriglibe azokat a régi időket, amikor még biztosan tudták a trapézugrást és a késnyelést. Asztmatikusán szuszogva nyomul be az ajtón a régi Andrássy út éjjeliőre, akinek minden elfogyasztott spriccerről és palackpezsgőrői tudomással kellett bírni, hogy a megfelelő forgalmi adót egy kis baráti kölcsön alakjában kivethesse... Diogenész Blau volt ez a kövér ember, és bár tőzsdeügynöknek született: nagyon szeretett korhelykedő fiatal költőkkel éjszakázni és nékik elmondogatni a maga groteszk életfilozófiáját: öreg virágárus asszonyokról, akiktől már senki sem vásárolt virágot a Télikertben, valamint azokról a szerencsefiakról, akik még mindig fiákeren robogtak végig a régi Pest legszebb útvonalán, holott neki, Diogénesznek Európa legolcsóbb járóművére, a konflisra sem tellett. - És e helyen az éjszaka ínyence mindig a csapolt sör frissessége iránt érdeklődött, természetesen jó, bécsies német nyelven kérdvén Löffelmannt, vagy a megbízható csapost, és jó szentesi dialektusban beszólott a kis szobába a maguk rejtelmes ceremóniáit végző Szentekhez és Bolondokhoz:
