Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - ÁGAI ADOLF (Porzó) A Sugárúttól az Andrássy útig (részletek)

azonban, aki immár alakká tömörült a mi nagyvárosi forgalmunkban, már csak kevés példányban él. Újabban már az autó pöfög végig az utcákon. A nagy mozgásban az egyetlen veszteg a mi derék Andrásunk, a rendőr, aki méltóságos nyugalommal, hullámosztó oszlop gyanánt áll az út közepén. (...) Szakadó este. Merő setét. Érdekelne az a nyereségi hányad, mely a gáztársulat üzleti könyveibe a kései gyújtás címén van bevezetve. Mert ezek a gázemberek nagyon gyarapodnak. Mint a kísértet suhan el kékesen lángoló pálcájával a lámpásos ember s nyomában egymásután gyúl ki az a gyönyörű lángfüzér, mely csillámlik, mint a gyémántos Rivière. Villognak felém a hintók apró lángjai s zöld félszemével álmosan pislog bele az omnibusz a mélyen alattam tündöklő mozgó csillagtáborba, melybe villanó csíkot von a vasparipás fénybogárkája. Amolyan kisebb szabású «Barrière de l'étoile» ez. Az a másik, a nagyobbik, ott a Szajnaparton, tán inkább az után az ezer meg ezer tűzpont után nevezkedik így, mely az elizéi mezőkön mint ragyogó csillagfolyam ömlik estenkint a Tuileriák felé. A boltok a tágasra nyitott ajtón-ablakon hívogatón szórják fényüket a mellettük elhömpölygő sokaságra. Minden sarok egy kávéház, minden kávéházból zene árad... A tót napszámosasszony kezében az utolsó taliga most nyikordul meg törmelékes terhe alatt. Sivalkodó nótájánál csak a közvasúti kalauz füttye kegyetlenebb, amely rostává lyuggatta ki a dobhártyánkat. Ide hallszik az is a Váci körútról, váltakozva a kocsinak rikoltozó tülkével, melyen az istentelen már a «Rakoczit» is ki tudja fújni. Szinte megenyhülök a «fajrandos» mesterlegény harmonikájától, melyet zenei görcsökbe ejtve, művészi önérzettel ráncigál, mialatt ragyog a szeme, s ragyog fülecimpájában a sróf s mindenik ujján a nagy pecsétgyűrű. Rázendíti esti dalát a bolti őr is, percenkint kettőt sivítva, annakjeiéül, hogy ébren van. Elkésett dadák s rohanó szülék húzzák maguk mögött a fáradt aprókat. Kicsi lábaik aprózásával alig győzik a szívtelen nagyok hosszabb s gyorsított lépéseit. Némelyik baba tipegtében alszik is, amiért ezt a haszontalan kölyköt, vonatkozólag «ce méchant enfant», kell már most ölbe kapni. A terézvárosi toronynak az óralapja is kivilágosodott s tisztán felismerni rajta a számokat, amint - rájuk süt a hold. Sugárúti hajnal (...) Végigtekintek a hosszú, széles úton. Nem mozog ott semmi, csak azok a nagy kortes-zászlók lobognak a közepén: a Busbaché, meg a Festeticsé. Péter és Pál. Olyan békésen férnek meg egymás mellett a szentek naptárában s olyan haragosan néznek egymásra a választási kalendáriumban. (...) Most egy veréb röppen alá a kátrányos fakockákra. Egyet ugrik jobbra, egyet balra. Oldalt hajtja kis fejét, hogy meglássa a szemet. Meg is látja, föl is szedi s