Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

mennének. Mi szavatoljuk, ha bármelyik országba is mennek, senki ellenük semmiféle eljárást ne indíthasson." Soldatié tehát meglepve tapasztalta, hogy az előző esti megállapodást Kádár egyoldalúan felrúgta, s visszavitte az ügyet ugyanoda, ahonnan eredetileg elindultak, s ahonnan már lassan hetek óta nem nyílt semmiféle kibontakozás lehetősébe Kö7ölrí- hnorv mrwr n^m látja, hogy hogyan lehet megoldani a kérdést és a jugoszláv kormány kénytelen lesz az egész ügyet közleményben nyilvánosságra hozni". Felhívta azonban Kádár figyelmét arra is, hogy „olyan helyzet is létrejöhet, hogy a menedékjogot élvezők egyszerűen saját felelősségre elhagyják a nagykövetséget, nem véve figyelembe a körülményeket. Joguk van lemondani a menedékjogról és ha ilyen nyilatkozatot ad valamelyikük, a nagykövetségnek nincs joga visszatartani őket. Ilyen helyzettel is számolni kell." Kádár - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - kimondottan zavarba jött a jugoszláv követ helyenként indulatosan kifejtett érveitől, de mégsem ismerhette be, hogy előző este új utasításokat kapott a moszkvai megbízottaktól. Habogva magyarázkodott, hogy ő nem tudott arról, Nagyék megváltoztatták álláspontjukat, belátták hibáikat, bár ha így tettek - tételezte fel Kádár-, akkor ez bizonyára Tito elvtárs pulai beszédének hatására történt. Soldatié - vesztesként is nyeregben érezve magát - szemérmetlenül állította ennek ellenkezőjét, Nagyék még nem ismerték a beszéd szövegét, amikor már elismerték korábbi hibáikat. A nagykövet arról mélyen hallgatott, hogy miután Nagy Imréék sem a beszéd előtt, sem azt követően nem változtatták meg álláspontjukat, kimondottan tiltakoztak Tito ellenük irányuló, őket bíráló, s helyenként a tényeket semmibe vevő kijelentései ellen. Kádár végül ígéretet tett, hogy az új információk birtokában „a kérdést meg fogja beszélni a többi elvtársakkal. Úgy gondolja, hogy a belső levél úgy szól, hogy a magyar kormány nem akar élni Nagyékkal szemben megtorlással, és tudomásul vesszük, hogy ők olyan álláspontot foglalnak el, hogy a menedékjogot tovább nem kívánják igénybe venni." Soldatié tehát végül megismételte az eredeti jugoszláv javaslatot, mely szerint Kádárék levélben „értesítik a jugoszláv kormányt, hogy Nagy és csoportja, akik menedékjogot élveztek a jugoszláv nagykövetségen, szabadon elhagyhatják a nagykövetséget és semmiféle megtorlást nem kívánnak velük szemben alkal• „41 mázni. Malenkovék Kádár tájékoztatója alapján haladéktalanul jelentették Moszkvába az előző napi megegyezés annulálását. „Kádár, ahogy tegnap megállapodtunk vele, kifejtette a követnek a magyar kormány álláspontját, miszerint Nagy Imrét és csoportját át kell adni a magyar kormánynak..." A szovjet politikusok tökéletesen átlátták a helyzetet, a jugoszláv álláspont lényegét: „A jugoszlávok kénytele41. ÚMKL KüM 007810/1956.