Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom

befolyásolhatta Tito véleménye, ahogyan az Micunovic moszkvai jugoszláv követ híres naplószerű emlékiratából régóta ismeretes. Kádár személye részben meghatározta a politikai megoldás végső közreműködői körét is. A feladatot a töredékes adatokból is kitűnően tudniillik nem feltételek nélkül vállalta. Először is hallani sem akart Rákosiról: az exfőtitkár már idézett levele szerint az ő bevonása a „politikai offenzívába", vagyis a „terv másik rendkívül fontos része Kádár elvtárs ellenállása miatt nem valósult meg". (Ezt látva „... egy másik elvtársat kellett volna előtérbe helyezni..." - jegyezte meg szemrehányóan Rákosi.)

62 Kádár még a Rákosi-féle vezetés első-második körének olyan képviselőivel sem volt hajlandó egy vezetésben ülni, mint Kovács István, Egri Gyula, vagy Vég Béla.

63 Ebben a kérdésben a szovjetek elfogadták álláspontját. Másfelől Kádár számára fontosabb és elképzelhetőbb volt Nagy Imre valamilyen formában történő „közreműködtetése" a politikai megoldásban. Az MSZMP 1KB 1956. decemberi ülésén viszonylag részletesen elmondotta, hogy a moszkvai tárgyalások során egyetértett azzal a - szerinte - jugoszláv javaslattal, hogy Nagy Imre nyisson „utat" az ő kormánya megalakulása előtt. Azaz: mondjon le, és/vagy hívja ő segítségül a szovjeteket. Nem annyira a Nagy Imre-féle politika iránti vonzalom vezérelte, mint inkább a józan számítás: enélkül az új központ előre kiszámítható módon teljes politikai vákuumhelyzetben kezdte volna meg tevékenységét. Erre a problémára jellemző módon Kádár nem sokkal halála előtt, utolsó interjújában is visszatért.

64 A szovjet vezetés ehhez az utóbbi kérdéshez sokkal több fenntartással viszonyult. Nyilván úgy vélték, hogy Rákosi „tömegei" a kompromittált vezér nélkül is felsorakoznak előbb-utóbb Kádár mögé, ellenben ha Nagy Imre, esetleges lojális lépése nyomán akár csak a vezetés peremén, de politikus marad, a vezetés és az apparátus megoszlik, előbb-utóbb formát ölthet valamilyen ellenzék. Nagy Imre „közreműködése" nem volt ellenükre, de ennek lebonyolítására a jugoszlávokat kérték meg Brioni szigetén, mondván, hogy nekik nincs kapcsolatuk vele.

65 Ez nem felelt meg a valóságnak. Ellenkezőleg, Nagy Imre november 1-én, 2-án sürgette Andropovot, hogy továbbítsa kérését Moszkvába: találkozzanak vele magas szinten a szovjet-magyar kapcsolatok megtárgyalása céljából. Jellemző módon a Bajza utca november 1-i és 2-i jelentései ezt a kérést nem tartalmazzák, Andro62. Hiányzó lapok, 197.p. 63. Lásd Feljegyzés az 1956. november 3-i szovjet-magyar tárgyalásokról, valamint Feitl István: A moszkvai magyar emigráció és az MSZMP. Múltunk, 1991. 4.sz., továbbá Kovács István levele Hruscsovnak, 1957. január 10. In: Jelcin-dosszié, lll/14.sz. dokumentum, 158.p. 64. Lásd Kádár János - Végakarat. Vál. Kangó András Szerk. Veres Mária. Bp. Hírlapkiadó Váll,. 1989.163. és 133-134. p. 65. Micunovic, Veljko: i.m., id.hely.