Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Fazekas István: Magyar levéltárosok Bécsben 1841-1918

véltár titkárságán kezdte meg, hosszú időn át feladata volt a levéltár irattárához tartozó mutató készítése (AB 546). Később a levéltár belga és németalföldi aktáit dolgozta fel (AB 186, 196/1), az 1890-es évektől Károlyi irányítása alatt a kelet-európai részlegben tevékenykedett, majd Károlyi nyugdíjazása után a magyar referenciát is átvette, és egészen 1918-ig vezette. Ekkor egészített ki egy korábbi iratjegyzéket a budai kormányzóság 1848-1860 közötti iratairól, elkezdte az 1848-as minisztériumi anyag feldolgozását (mindkét részleg kiszolgáltatva 1926 után). Győry sokoldalúságát bizonyítja, hogy a könyvtár vezetése is egy időben az ő vállaira hárult. Az 1902-ben átadott új épületben a könyvtár helységeit az ő elképzelései alapján dolgozták ki. 1900-tól, illetve 1905-től pedig a Habsburg családi levéltár, a Hausarchiv és az udvari levéltárak referenciája is rá hárult. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv Gesamtinventarja szerint mindkét levéltárban számos segédleten ismerhető fel Győry jellegzetes kézírása.

3J A magyar levéltárosok sorában a harmadik Stokka Tankréd volt, aki a magyarok közül, Thallóczy mellett, egyedüliként soha nem volt az Institut fur österreichische Geschichtsforschung hallgatója. Stokka a bécsi egyetem jogi karát látogatta, ott is doktorált. Pályáját a birodalmi levéltárakban kezdte, majd a frissen levéltárba került Államkancelláriához tartozó diplomáciai levelezések (Diplomatische Korrespondenz) rendezésével és felállításával foglalatoskodott, amelyhez számos segédletet készített, illetve dolgozott át. 1911-ben megkapta a Hungaricát és a Kabinettsarchivot, valamint a Staatsratot. A háború idején a szerb külügyminisztérium zsákmányolt anyagának rendezésével bízták meg. 1917-ben neve felmerült mint Thallóczy lehetséges utódáé a Hofkammerarchiv élén.

54 A két világháború közötti magyar történetírás nagy alakjának, Szekfü Gyulának a pályája nem érthető meg a bécsi évek, különösképpen pedig a Haus-, Hofund Staatsarchivban eltöltött évek ismerete (1909-1918) nélkül, melyeknek a mindenki által elismert alapos anyagismeretét köszönhette, ami a híres Magyar Történet lapjain is érezhető." Szekfü, Károlyihoz hasonlóan, elsősorban a magyar és a kelet-európai osztályban kapott feladatokat. A levéltári irattár aktái szerint 1913 után Győry Árpád mellett Szekfü számított még „magyar" referensnek, akinek a magyar vonatkozású megkereséseket intéznie kellett, de egyidejűleg más állagokban is kapott feladatokat. Dolgozott a Staatskanzlei rendezésén (Noten53 Gesamtinventar I. 49-50. 54 Gesamtinventar I. 142-143. 55 Glatz Ferenc: Szaktudományos kérdésfeltevések és történetpolitikai koncepció. (A fiatal Szekfü Gyula bécsi éveinek történetéből) In: Történelmi Szemle 17. (1974) 396^420. — Dénes Iván Zoltán: A „realitás" illúziója. A historikus Szekfü Gyula pályafordulója. Bp. 1976.