Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Pál-Antal Sándor: Dersi Biás István marosvásárhelyi levéltáros és történész

duló tiszteletére készített Ünnepi könyvében közzétesz.

23 Ezután, 1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia számára is készít másolatokat a város levéltárában található, Bolyai Jánosra vonatkozó iratokról. Sajnos, ezek az iratok a város levéltárában ma már nem lelhetők fel. Nem tudjuk, ő mulasztotta el azok visszahelyezését eredeti őrzőhelyükre, vagy valaki más tüntette el azokat onnan. Biás egész fiatalon kezd foglalkozni történelmi tárgyú kérdésekkel. Első írásában egy általános magyarság-történeti kérdést boncolgat: Erdély korai történetét az Árpád-ház idején. Ezt még 1895-ben írja Kolozsváron, alig 18 éves korában. Nem is kerül kiadásra, mivel nem elégíti ki a tudományos igényeket. Később kisebb kérdésekkel kezd foglalkozni, elsősorban általa is elérhető források alapján megírhatokkal, valamint forráskiadással. Feltételezzük, hogy érdeklődésének ilyen irányú elmozdulásában jelentős szerepet játszott Kelemen Lajos, a fiatalon nagy tekintélyt szerzett marosvásárhelyi származású kollégiumi osztálytárs, kolozsvári levéltáros-történész. (Levelezésük néhány darabja megtalálható Biás hátrahagyott iratai között.) Első tudományos munkaként számba jövő írása 1848-as témájú. A forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulójára megírja Marosvásárhely történetét a forradalom és szabadságharc alatt. Ez a város forradalom alatti történetének első átfogó ismertetése. Erőssége a jól dokumentáltság. A levéltári adatokra támaszkodó írás tárgyilagos, a XX. század elején divatos fellengzős kifejezésektől mentes. Oly visszafogott, hogy elemzésre sem vállalkozik, megmarad a leírás szintjén. A munkán látszik, hogy nem egy kiforrott történész írása. Mindezek ellenére máig ez Marosvásárhely 1848-as történetének egyetlen átfogó ismertetése. Az utókor nemigen használta. Ennek oka talán abban rejlik, hogy nem felelt meg az idealizást, a hősiességet kidomborító elvárásoknak. Történelmi tárgyú írásai közül kiemeljük a székely nemzet címeréről, valamint a székely solymárokról írottakat. Mindkettő alapos, kisebb lélegzetű munka, ma is jól használható. A székely nemzet címerével kapcsolatosan felhívja a figyelmet arra, hogy a régi székely címeres pecsétet Marosvásárhely használta, miután Luxemburgi Zsigmondtól a székely nemzet más címert kapott. Pecséttani kutatásaink során alkalmunk volt állítását megerősíteni és konkrét példákkal is illusztrálni. Ma már forrásértékű a marosvásárhelyi Kaszinóról írt munkája. Ez ugyancsak levéltári adatokra támaszkodik, egyben sok használható forrást is közöl. 25 A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok (1876-1948). Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Marosi Ildikó. Kritcrion Könyvkiadó, Bukarest, 1973. 329. A kéziratot lásd: Biás cs. lt. 18. sz.