Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

mezőváros lakosai Fényes Elek szerint „igen vagyonosak" voltak. Apja, Benjámin 36 évig volt a helyi református gyülekezet lelkipásztora, s 1884-ben 10 élő gyermeket hagyott maga után. Gyermekei az elemi iskoláit helyben végezték, majd Dezső a középiskola első öt osztályát a debreceni református kollégiumban kezdte, és 1875-ben a késmárki [ma Ke marok (Szlovákia)] evangélikus líceumban tett érettségi vizsgát. 1875-1879 között a Budapesti Tudományegyetemen Salamon Ferenc „oltotta belé a forráskutatás szenvedélyét", s az utolsó, a második-harmadik évben 300 forint ösztöndíjat élvezett. A gyorsan polgárosodó Budapest akkori szellemi vonzása Csánki estében is érvényesült. A „hasonszőrű", szűkös anyagi viszonyok között élő, baráti körébe tartozó kortársakkal együtt töltött idő hatott rá döntően. A sok közel egykorú fiatal szakember jó munkatársi és baráti kapcsolatba került egymással. 1879 nyarától Schodel Máté vízivárosi (Hauptgasse 4. alatti) vendéglőjében működött az ún. „Akadémiai Kör", amelynek tagja volt Csánki mellett Thallóczy Lajos, Fraknoi Vilmos,

5 Szilágyi Sándor, Tagányi Károly (az itteni gúnyneve Ganef, apja, Imre 53 évig Nyitra vármegye levéltárnoka volt), Herman Ottó természetbúvár, vidéki történetírók és mások. A politikai, művelődési, gazdasági, társadalmi és magánéleti kérdésekről széles látókörrel véleményt cserélő, vitázó és minden ügyes-bajos dolgot megbeszélő baráti, nemegyszer rokoni kapcsolatban álló társaság előtt addig nem látott távlatok nyíltak meg a kiegyezés utáni Magyarországon. Ez a korosztály az első tulajdonképpeni hivatásos történészgeneráció, amely tudatosan készülhetett fel a történetkutatásra. A magánjogi és egyéb korlátok miatt a kutatás elől addig elzárt, főként családi levéltárak megnyíltak, s történetíróink vetélkedve igyekeztek belőlük anyagot meríteni múltunk homályos pontjainak megvilágításához. Az előttük járó történetírókkal szemben, akik elsősorban a politikai történettel foglalkoztak, ők már a gazdaság-, társadalom-, és művelődéstörténet egyes folyamatait is eredeti, főként az akkor megnyíló levéltári források alapján vizsgálhatták. E társaság tagjai életük végéig összetartottak. Csánki mondta róluk a búcsúbeszédeket, s ő írta nekrológjaikat, gyászbeszédeiket.

6 4 Csánki Dezső: Szabács megvétele (1476). In: Hadtörténelmi Közlemények 1. (1888) 355-388. Az első szám Salamon Ferenc (volt egyetemi tanára) bevezetőjével. „Itt az ideje, hogy új híreket ma szép elbeszéléssel egybevessük. Meg kell ismerkednünk a k tforrásokkal, meg állapítanunk értéküket, [lábjegyzet: Ezt azonban nem tehetjük, némely nem katonai szempontok bevonása nélkül.]. Ez alapon az ellenmondó tényeket egymással mérlegeljük s végül a tisztázott tények fonalán az egész hadi vállalatot rekonstruálhatjuk." 5 „.. .idősebb korom barátja, pályám kezdetén megértő, biztató útmutató." - írta róla később Csánki.