Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

mellett megbízza." A levéltár nyugtalanító állapota a város lakosait is foglalkoztatta. Szemléletesen bizonyítja ezt, hogy az 1848. március 30-án tartott népgyűlésen nagy teret kapott a kérdés, példázva, hogy a polgárok tisztában voltak a levéltár jelentőségével. A napirend lényegét a népgyűlési jegyzőkönyv az alábbiakban rögzítette: „A Közönség részéről a városi Levéltárat illetően előadatott, hogy városi közdolgaink, az egyes családok békés nyugalma, s a perlekedési bonyodalmak elkerülése tekintetéből, annyival is inkább, mivel ott mind a régibb s közönséget illető, mind az egyes lakosok egymás közt tett újabb vevési osztályozásai, s atyafiságosan kötött egymás fekvő birtokaikat érdeklő biztosító irataik, egyességeik letéve vágynak, igen óhajtható, hogy ezek városi levéltárunkban rendben tartassanak, a levéltár kulcsa biztos kezekbe tétessék, rendeztessék." A közönség megnyugtatására a tanács részéről tudatták, hogy már intézkedés történt a levéltár rendezéséről, továbbá, hogy a levéltár megóvására Horváth Ferenc jegyzőt feleskették. Az ügy mégsem került nyugvópontra, mivel Horváth Ferencet három hónap múlva országgyűlési követté választották, így a levéltár ismét gazda nélkül maradt. Szentes 1848 júliusában elnyerte a rendezett tanácsú város jogállását, ennek következtében el kellett készítenie az új státusához igazodó berendezkedés tervét. Ebben bőséges teret szenteltek a levéltár kezelésének. A szabályzat változatlanul az egyik jegyzőre (aljegyzőre) ruházta a levéltárral kapcsolatos teendőket, amelyek közül a legfontosabb a levéltárban található iratok számbavétele és azokról pontos leltár készítése. Kimondta továbbá, hogy a levéltárból eredeti okleveleket vagy másolatokat csakis polgármesteri, bírói vagy tanácsi rendelvényre lehet kiadni. A szabályzat intézkedett a levéltárba kerülő iratok átadásának módjáról is. A levéltár rendezésének előkészítését Vosits Ferenc

21 főjegyzőre bízták, aki 1849 január elején részletes tervet készített az elvégzendő munkáról. Ebben legsürgősebb teendőként a levéltár repertóriumának (leltárának) és a jegyzőkönyvek regestrumának (név- és tárgymutatójának) elkészítését jelölte meg. Megítélése 22 Horváth Ferenc (1818-1883). A debreceni református kollégiumban jogi végzettséget szerzett, majd Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1846-48 között jegyző Szentesen. 1848 júniusában a város országgyűlési képviselőjévé választották. 1850 tavaszán a es. kir. haditörvényszék halálra ítélte, utóbb kegyelembe részesült. Az 1860/6l-es rövid alkotmányos időszakban előbb városi törvénykezési tanácsnokká, majd a tiszántúli járás főszolgabírójává választották. A kiegyezés után ismét városi tanácsnok, 1868 májusától pedig Szentes város főkapitánya. 1871 végén Csongrád vármegye árvaszéki elnökévé választották, mely tisztségét haláláig viselte. 23 Vosits Ferenc (1811-1859) ügyvéd. 1840-49 között aljegyző, majd főjegyző Szentesen. 1850/51-ben a Csongrád Megyei Ideiglenes Polgári Törvényszék jegyzője; 1852-től 1859-ig gyakorló ügyvéd Szentesen.