Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

Kiss Bálint a XIX. század első harmadában. Mindez a szükséglet és ismeret korán kifejlesztette a levéltárról való gondoskodást. A városi levéltár kialakulása és első levéltárnokai A XIX. század közepéig csak szórványos adatokból lehet következtetni a városi levéltár kezelésére, belső rendjére. A korai időkben önálló levéltárnoki tisztség nem lévén, a régi iratok őrzése, rendezése a mindenkori jegyző (nótárius) feladatai közé tartozott. Az írásbeli munka szaporodása miatt Szentesen 1740-től már folyamatosan két jegyzőt alkalmaztak, de nincs utalás arra, hogy valamelyiküknek a levéltár kezelése az állandó feladatai közé tartozott volna. 1827-ben történt az első kísérlet a jegyzői feladatok szabályozott felosztására, de a levéltárról nem esett szó. Két évvel később ismét rögzítették a jegyzők munkarendjét, kimondva, hogy a számadások készítése (mind a folyó, mind a régi), vezetése és rendben tartása Boros Sámuel jegyző feladata, míg a nem számadásbeli jegyzői munkák rendben tartása (ehhez értvén minden lajstromozást) Imre János jegyző kötelessége. A levéltár kezeléséről tételesen itt sem történt ugyan említés, de bizonyosra vehető, hogy a folyó munkák mellett a régi iratok rendezése, lajstromozása Imre János jegyző feladatai közé tartozott, míg Boros Sámuel a régi és új számadások rendjéért felelt. A jegyzők munkarendje 1830-ban annyiban módosult, hogy az időközben alkalmazott harmadik jegyző hatáskörébe utalták a bírósági tárgyak írásbeli teendőit. A városi levéltár első említésére az 1837 őszén kidolgozott szervezési szabályrendeletben került sor, amely tételesen rögzítette az egyes tisztviselők legfontosabb feladatait. Ez a városi főjegyzőre nézve egyebek között kimondta, hogy: „Fő gondviselője a város Levéltárának, a levéltár lajstromozására felügyel. A város jogait érdeklő irományokat a Közlajstromba is feljegyzi, de azon felül ezeket külön és egypárban [azaz: egy példányban] a Főbírónak átadandó lajstromba beiktatja... Minden évnegyed végén a Tisztviselőktől hivatalaik irományait beszedi, s azoknak a Politicus Rendszabásokat illető pontjait scontro [ellenőrző] Jegyzőkönyvébe bevezeti. Minden hónap végén scontrot [ellenőrzést] tart." 19 Boros Sámuel (1787-1866). Jogot hallgatott Debrecenben, majd Pesten. 1816-1818 és 1825-1836 között jegyző, 1837-től 1849 januárjáig főbíró Szentesen, 1849-ben a város első polgármestere. A szabadságharc alatti szereplése miatt kötél általi halálra ítélték, amelyet utóbb az uralkodó 4 évi várfogságra enyhített. Büntetését Joscfstadtban töltötte le. 1861-ben Szentes országgyűlési képviselőjévé választották.