Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső
Bár ez évben a köttetést sikerült visszamenően is biztosítani, de a férőhely már egyre nagyobb problémákat okozott. 1938-ban a folyosót sikerült levéltár által használható teremmé átalakíttatni, az ősz során a könyvtárterem a régi bútorzattal harmonizáló új szekrényekkel gazdagodott. (A levéltáros szobája 1939-ben kapott új berendezést.) 1939-ben döntő fordulat következett be a könyvtári profilban is. Sümeghy a szépirodalom beszerzésének redukálásával megkezdte a szakkönyvtárrá szervezést. 1940-ben 1097 kötet szépirodalmat a vármegye Népművelési Bizottságának, illetve ennek közvetítésével egyes községi könyvtáraknak adott át. A szakkönyvtárrá alakulás a könyvtári állomány (1940. december 31-én 3410 kötet) átrendezését is magával vonta. Sümeghy terveiben az 1923-tól szisztematikusan megkezdett levéltárrendezést szervesen kiegészítette a legértékesebb források közzététele. Az 1927. évi, megelőző évről szóló alispáni jelentés levéltárral foglalkozó részét Föglein Antal is kritikusan elemezte. A Mohács előtti oklevelek tragikus sorsa miatt felhívta a figyelmet arra, hogy ez az anyag a megelőző időszakban nem volt jól kezelve, az eredeti pergamen oklevelek java része az iratok között volt, és nem külön dobozokban. Sümeghy sziszifuszi, szálanként mindent átnéző munkáját figyelemmel kísérve megállapította: ez a törvényhatósági levéltár sem rendelkezett korábban az iratanyagról felvett leltárral. Ellenpéldaként egykori szolgálati helyét, a kis Zólyom vármegye értékes archívumát hozta fel, ahol annak idején már ő leltár szerint vette át az intézményt elődjétől, és mind a történeti, mind az aktuális közigazgatási iratanyag példás rendben volt. 7 Az 1928. évi állapotról készült jelentésben Sümeghy örömmel említette az első eredményt: a törvényhatósági bizottság támogatásával megjelent az 1236-1526 közötti, a rendezés során előkerült Mohács előtti okleveleket tartalmazó forráskiadvány, amely egy sorozat első köteteként látott napvilágot. 48 Fölöttébb sajnálatos, hogy az ígéretes kiadványsorozat folytatására - jelenleg kellően nem ismert okok miatt - nem került sor. Munkabeszámolói szerint 1929 őszén a levéltárrendezés egyik fejezete; az iratanyag szétválogatása, közép- és darabszintű rendezéshez történő előkészítése lezárult. 1930-tól a részletesebb, közép- és darabszintü rendezé46 Házi Jenő könyvtári tevékenységéről: Dominkovits, 1996, 118., Polgár Tamás: Adatok a Sopron Városi Közkönyvtár korai történetéhez Házi Jenő jelentése tükrében, In: SSz, 53. (1999) 2. sz. 168-172. 47 Föglein Antal: Sopron vármegye levéltára az 1921. évi kényszerköltözés után, In: LK, 5. (1927) 274-282. 48 Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevélgyűjteménye, I. rész: Középkori oklevelek (1236-1526), Sopron, 1928.
