Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

zott, munkája már kevéssé érintette a város korai újkorát.) Az okmánytár elkészülte után kerülhet sor a monográfia megírására, melyet két, 50-50 íves kötetben látott megvalósíthatónak. „Az I. kötet magában foglalná Sopron város politikai történetét a honfoglalástól 1541-ig bezárólag, mig a II. kötet a művelődéstörténetet ölelné fel ugyanebből a korszakból." A tervek mellett a város figyelmét felhívta az anyagi áldozatok nagyságára is (nyomdaköltség, tiszteletdíj, képanyag technikai előkészítése). A város Pénz- és Jogügyi Bizottsága 1943. június 25-i ülésén tárgyalta a főlevéltáros monográfia-ügyben tett előterjesztését. A középkor megírására tett javaslatát elfogadták, de a pénzügyi kérdésben nem tudtak dönteni. Ez utóbbi napirendi pont tárgyalása hosszasan elhúzódott. A következő év szeptemberében Kamenszky Árpád polgármester határozott hangú levelet kapott Házitól, amelyben a főlevéltáros a tiszteletdíj összegének jogosságát, és ez ügyben Thumer Mihály korábbi polgármester széles körű informálódását hozta fel, és hibáztatta a várost amiatt, hogy 1935-ben a monográfiák megírására nem kötötték meg vele a szerződést.

39 Ezek végülis már nem készültek el; a tiszteletet parancsoló forráskötetek

40 mellett Házi az adott időszakban csak egy feldolgozást, a város középkori egyháztörténetét készítette el

41 A vármegyei levéltár A frissen hivatalba lépett Sümeghy archívuma helyzetét hamar felmérte, az állapotról, legsürgősebb teendőiről így írt Gévay-Wolf alispánnak. „A levéltár anyagát, amennyire ez lehetséges volt, átvizsgáltam és megállapitottam, hogy a levéltár eddigi kezelése meglehetősen kezdetleges volt, de ettől eltekintve nemcsak a kétszeri átköltözés nyomai látszanak mindenütt, de hiányzanak mindama nyilvántartások is, melyek az anyag terjedelméről és elhelyezéséről csak némi támpontot is nyújthatnának. Így például évek óta levéltári iktatót nem vezettek, s a levéltár elintézett, vagy elintézetlenül maradt ügyiratairól sincsenek feljegyzések. Az ü. sz. (ti. Vármegyei Ügyviteli Szabályzat-D. P.) rendelkezéseinek mellőzésével levéltári kölcsönköny vet nem vezettek s a levéltári kezelésben elengedhetetlenül szükséges levéltári pótlapok hiányoznak. Mindeme hiányok pótlását nevezetesen az 39 Uo. Sopron, 1943. május 4., anyagi számításai: 1943. június 25. vö.: uo. 1943. június 30. 40 Itt a 13 kötetes okmánytárra, és a XVI. századi magyar nyelvű irat-publikációra kell gondolni. 41 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete, Sopron, 1939. (Győregyházmegye múltjából IV. sz. I. r.)