Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Szögi László: A levéltáros szakma kialakulása és fejlődése Magyarországon a XVIII. századtól a XX. század elejéig

és végeztetésére. Zólyom megye például már 1626-ban kérte a főispánt, Esterházy Miklóst, hogy engedélyezze állandó, helyben lakó nótárius alkalmazását, aki többek között az iratanyag gondozását is végezné. Hasonlóképpen a XVII. század közepén (1653) rendeztette iratait Sopron városa, ami figyelemre méltó tény akkor is, ha természetesen még nincs szó önálló feladatkörű megyei, vagy városi levéltáros alkalmazásáról. A török kiűzése után, már 1701 -ben felvetődött, Klobusiczky Ferenc személynök javaslataként, a rendek, azaz Magyarország saját levéltárának létrehozása, de mint ismert, erről csak 1723 nyarán született az uralkodó által is szentesített törvénycikk. Miközben e határozat megvalósítása váratott magára, az egyik legfontosabb udvari hatóságnál, a Magyar Kamaránál 1738-ban megszervezték a levéltárnoki állást, és Rajcsányi Ádám kinevezésével hivatalba lépett az első magyar levéltáros, akinek munkaköre már nem a napi ügyvitellel volt kapcsolatos. A hazai levéltáros szakma kezdeteinek vizsgálatakor erre a tényre érdemes nagyobb figyelmet fordítani, hiszen ettől kezdve a Kamaránál számos tisztviselővel folyamatos és szakszerű levéltári munka folyt, méghozzá három évtizeddel korábban, mint az Archívum Regniben. A békés és Magyarország tekintetében háborúktól mentes XVIII. században fokozatosan épült ki hazánkban egy modern állam szervezete, annak mindenféle intézményével. E méltatlanul kevés figyelmet kapó században, főleg annak második felében szinte magától értetődő következetességgel, lépésről-lépésre alakult meg az országos és helyi végrehajtó hatalmi szervek sora, korszerűsödött az igazságszolgáltatás, az oktatásügy, az egészségügy, fejlődött a közlekedés, s mindennek következményeként nőttek az államszervezet, a hivatalok feladatai és - mai szóval élve - irattermelése. Ennek szükségszerű következménye lett a magyarországi levéltári szervezet folyamatos bővülése, immár olyan szakemberek alkalmazásával, akik a levéltárosi tevékenységet nem mellékesen, hanem egyre inkább hivatásszerűen űzték. A rendek század eleji terve, az 1723-as törvénycikk, 1756-ban ért el a megvalósítás fázisába. Az ország levéltárába, az Archívum Regnibe előbb vicearchivariust neveztek ki Csintó Imre személyében, s majd csak 1765-ben töltik be az ország főlevéltárosának tisztségét Balogh László helytartótanácsi tanácsossal. E rendi levéltár azonban hosszú ideig csak igen kevés iratot őrzött, és vezetői tisztségét egy időre, 1813 és 1832 között be sem töltötték, sőt 1824-ben még az is előfordult, hogy alkalmazott nélkül maradt az ország levéltára. Az Archívum Regni lassú fejlődése azonban nem volt tipikus a XVIII. század második felében és a XIX. század elején.