Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
246 Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban megváltását tervezik, s így a csökkentett létszámmal leszállíthatják a megváltás árát is, megkárosítva az uradalmat. A vármegye ugyanekkor jelentést kért a törvénytelen kocsmákról, és jogosnak vélte a város panaszát a kocsmák szaporításáról is.37 Az óbudaiak továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a tilos bormérésekkel együtt a létszám fölötti úri kocsmákat is fel kell számolni, s ehhez kérték a vármegye segítségét.38 A vizsgálat során kiderült, hogy az óbudaiak valóban a létszám bejelentését követően gondolták meg magukat és minősítették az úri kocsmák közel felét engedély nélkülinek, ezért júniusban a tanács végül új listát kért Sichertől.39 A listában a három állandó uradalmi és két városi mellett 20 magánkocsma szerepelt, Sicher tehát most igazodott az alacsonyabb létszámhoz, de engedélyt kért további 30 nyitására is, utalva arra, hogy az előző év nyarán 80-100 bormérés működött a városban, mindenki megelégedésére („zum Vortheil & Zufriedenheit der ganzen Bürgerschaft bestanden haben”).40 A tanács ebbe természetesen nem egyezett bele, újonnan felhívta Sicher figyelmét arra, hogy a kocsmákat később célszerűen (azaz területileg jobban szétszórva) ossza be, ezen kocsmákat (Weinschankslokalitäten), a városkapitány engedélyét követően, cégérrel látták el. Kunwald azonban nem elégedett meg a válasszal, időközben Heringh Mór főszolgabírónál panaszolta be az óbudaiakat, visszatérve a márciusi esetre, amikor állítása szerint a helyi tiltott bormérőkkel szemben nem kapott fegyveres, rendőri segítséget a várostól. A vármegye vizsgálata során kiderült, hogy a városkapitány, Strohberger Károly mindössze egy alkalommal nem nyújtott segítséget a vállalkozónak, mégpedig azért, mert annak „ rendellenes és zavart okozó bor árulási engedélyosztogatása miatt ” a tanács által rá június elsején kiszabott 50 Ft bírságot nem fizette be. A vármegye ezúttal az óbudaiakat is hibásnak látta a kérdésben, hiszen a kapitány még így sem tagadhatta volna meg a segítségnyújtást Kunwaldtól, s mivel Strohbergert a vizsgálat szerint erre kifejezetten a tanácstagok utasították, úgy határozott, hogy legközelebb az ő költségükön kell azt megadni.41 Kunwald emellett még egy fórumon megtámadta a várost: fellebbezett a Pénzügyminisztériumnál, amiért a tanács korlátozni akarta az úri kocsmák számát. A főügyész, Gombos Bertalan figyelmeztette a tanácsot, hogy nincs joga ehhez, a 16 000-es lélekszámú városban a határozat idején, illetve Szent Mihály napját követően is megfelelőnek tartják a haszonbérlő által kért számot, úgy vélték, 37 Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti gyűlésének kivonata, 1864.03.10. BFL V.l.b Nr. 11790. 38 Óbuda Tanácsa az alispánnak, 1864.03.13. BFL V.l.b Nr. 11790. 39 Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti gyűlése, 1864.05.03.; Tanácsülési jegyzőkönyv kivonata, 1864.06.01. Nr. 1402. BFL V.l.b Nr. 11790. 40 Az engedélyezett magánkocsmák: Gallauner István, Krenn Mátyás, Brunner Pál, Lang János, Haszman Mihály, Frei Lipót, Bauer özv., Breitner Ferenc, Krenn István, Kirchner Josef, Schöffer Josef, Schmidt István, Ruzicska János, Polifka Ferenc, Periinger János, Paisch Mátyás, Kreutzer Lipót, Graf Jakab, Prósz József és Gittinger György. Joseph Sicher beterjesztése, 1864.06.21., Tanácsülési jegyzőkönyv kivonata, 1864.07.02. BFL V. 1 .b Nr. 11790. 41 Elnöki jegyzőkönyvek, 1864.07.11. (Pajor Titus alispán Óbuda Tanácsának, 1868.08.02.) és 1864.07.15. BFL V. 1 .b Nr. 11790.
