Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
190 Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... érzékenyebb az; maga az ezt űző hozzátartozandóinak rósz példát adva, többnyire elfojtja ez által a’jó erkölcsi sarjadzást a’ tőle függőkben, ,s nincs semmi szent az így elmerült előtt. A ’játékos szüle nem gondol gyermekeivel, gazdaságával, ,s undok szenvedélye által eltépi a ’házassági ,s szülei kötelesség édes lánczait. A 'játékos fiú prédálja atyját, figyelembe sem veszi családi terhes állapotokat, megkárosítja testvéreit, s megcsalja barátját vad szokássá vált kedvteléseiért, s midőn maga, mint hasznos polgár, javára élhetett volna az emberi társaságnak, annak terhévé válik, ’s öldökli tulajdon szerencséjét, sőt hogy öngyilkossági mord gondolatokra is vetemíti: igen gyakori gyászos példák bizonyítják. ” (Csató Pál: A’ háztartás és mezei gazdaság’ tudománya ’stb. Szerzé Balásházy János... Századunk, 1. évf. 77. sz. 1838. szeptember 24. 624. p.) Almási Balogh Pál orvosi szempontból vizsgálta a kártyázás népszerűségét és a kártyázókat, felhívta annak veszélyeire a figyelmet (a fiatalok életük legszebb éveit erre pazarolják, a szenvedélybetegség tönkreteszi a kapcsolatokat stb.), és az ártalmasnak tartott kártyajátékok helyett egyéb elfoglaltságokat javasolt: természetjárást, télen pedig jó könyvet. Végül: „ ... többféle ártatlan játékok, nevezetesen a ’ biliárd, ’s mindenek felett a ’ muzsika, nem többet érnek-e minden kártyás mulatságnál? ”86 Bizonyosan hazárdjátékot űzött (valószínűleg valamilyen kártyajátékot) a város felső fogadójában 1756-ban Peter Emst és egy Nepomuceni nevű zenész. Utóbbi bepanaszolta társát, amiért játék közben összevesztek, és az bottal rávert a zenész fejére. Emst szerint a konfliktus oka az volt, hogy Nepomuceni hamis pénzt tett a játékba, amit tanúkkal is tudott igazolni. A tanács érdekes módon nem a szerencsejáték, hanem a testi sértés miatt büntette meg az idős és beteges Emstet, és mindössze bocsánatkérésre, valamint szegénységére tekintettel 30 krajcár bírság letételére kötelezték.87 Ezt leszámítva az óbudai tanácsülési jegyzőkönyvekben mindössze a század elejéről találunk szerencsejátékra utaló bejegyzést. Ekkor a Vörösfenyő fogadósa, Ferdinand Jetzl panaszt nyújtott be két játékostársa, Georg Sematovics (Schämatowits) és ifj. Joseph Gittinger ellen, s a tanács segítségét kérte, hogy a játékban elvesztett, illetve kölcsönadott pénzét visszakaphassa. Valamilyen hazárdjátékot játszhattak, amit a tanács nem nézett jó szemmel, s példát statuáltak Jetzl-ön: úgy vélték, mivel tudta, hogy szerencsejátékra ad kölcsön pénzt, számolnia kellett azzal, hogy azt elveszthetik, s ezért nem kötelezheti az alpereseket az összeg megfizetésére. Külön rossz néven vették, hogy Jetzl fogadósként jelezte az esetet, holott, amikor az történt, még magán-86 Balogh 1830. 169. p. Almási Balogh Pál az olyan játékokat tartotta célszerűnek, amelyek megnyugtatják a betegeket, és nem felkorbácsolják az indulatokat. 87 BFL V. 1 .a 4. kötet 1756.09.11. 209. p.
