Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A szőlő útja - a földtől a hordókig
94 A szőlő útja - a földtől a hordókig kapálás, karóverés, júliustól: második kötözés, második kapálás, utolsó kapálás, kötözés, szüret előtt cédulaváltság, szüret és az ahhoz kapcsolódó szekeres munkák.80 Noha a szőlő rendkívül munkaigényes volt, vasárnap és ünnepnapokon hagyományosan nem lehetett benne dolgozni (általában véve ilyenkor hagyományosan tiltva volt a munka). 1829-ben szombat délután szőlőben vagy mezőn csak metszés idején (Schmittzeit) lehetett munkálatokat végezni. Aki ezt megszegte, 5 Ft bécsi pénz büntetésre ítélték, amit az egyháznak kellett átadni,81 1830-ban Szent György napjától kezdve a szombat esti mezei munkát a legszigorúbban megtiltották, a büntetés ekkor 1 font viasz volt.82 A sok munkát gyakran pillanatok alatt tették semmivel egyenlővé a különböző természeti csapások. 1791. augusztus elején például akkora felhőszakadás volt, hogy 155 család 403 kapás szőleje tönkerement, 3251 Ft becsült értékben (kiegészülve a városi szőlő kárával, mivel a víz 4620 ölnyi frissen javított utat öntött ki, néhol egy-másfél öl mélyen, utóbbi költségét 2500 Ft-ra becsülték).83 Az óbudai szőlőhegyek termését megkárosító szélsőséges időjárás már a 18. század végén beleivódott a köztudatba, így ismert olyan szőlő adásvételi szerződés, ahol feltételként szabták, hogy hasonló kár esetén egy évvel kitolhassák a fizetési határidőt.84 1839-ben a város határában lévő szőlők egyre rosszabb minőségűvé váltak a sorozatos kedvezőtlen időjárás, vízomlások, záporesők miatt, ezért kérték a nevezett szőlők átsorolását az adózás szempontjából kedvezőbb harmadosztályba.85 Az Óbudán művelt szőlő jelentőségét jelzi, hogy a családtagok mellett nagy számban jöttek alkalmi vendégmunkások segíteni a kapálás, és különösen a szüret idején. A 18. század végén már megszokott jelenségnek számított, hogy megfelelő időben megjelentek az idegen napszámosok, vincellérek a városban. Az 1793-ban ide érkező pesti, 72 éves Urban Schutzot - aki egyébként önként jelentkezett a hatóságoknál - annak ellenére, hogy passzust nem hozott magával, büntetés nélkül elengedték, „ mivel már 80 BFL V.l.b Nr. 19. Ld. még egy 1781-1782. évi elszámolásban: általában szőlőmunkák, emellett ásás, fuvar, cédula megváltása, ásás (Gruben einziehen), dugványozás (weinstecken), szüret (lesen), mustkészítés (mosllen), puttonycipelés (butten tragen), tőkék kihúzása (stecken ziehen), mustszállítás (masch fuhren). Ld. még https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzilexikon-71DCC/sz-73AFD/szolomuveles-73D18/ (utolsó letöltés: 2019.09.25.). 81 BFL V.l.a 15. kötet 1829.05.11. Nr. 101. 82 BFL V.l.a 15. kötet 1830.04.13. Nr. 73. 83 Kárfelmérés az 1791. augusztus 3-i felhőszakadást követően. A csapás az óbudaiak mellett Buda, Üröm és Békásmegyer lakóit is érzékenyen érintette. BFL V.l.b Nr. 685. 84 Joseph Wohlmund és Sebastian Frantz örökösei közötti adásvételi szerződés a Kapuziner Hut-beli szőlőről, 1779.02.07. BFL V. 1 .b Nr. 541. 85 Óbuda Mezőváros Pest-Pilis-Solt vármegyének, 1839.10.19. BFL V.l.b Nr. 3747. Az 1838. évi árvizet követően nehéz helyzetbe került óbudaiak így próbáltak adókedvezményt kérni, de nem csak az árvíz okozott nagy károkat, ekkor már szerencsétlenségek sorozata sújtotta az óbudaiakat. 1837. május 15-én például felhőszakadás tette tönkre a szőlőket. BFL V.l.a 18. kötet 1837.05.20. Nr. 153.
