Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
56 Jogi háttér és a működés keretei Arról, hogy hogyan zajlott valójában az idegenek befogadása, a különböző tanácsülési bejegyzések s az elfogottak jegyzőkönyvei tanúskodnak. Az egyik legkorábbi példa Rozsdás István esete. A mestert 1760-ban panaszolta be az elsőfokú bíróságként is működő tanács előtt egykori legénye, Derdeli András, miszerint, amikor neki dolgozott, Rozsdásnál idegen nőszemélyek tartózkodtak, akik ellopták az övét. A tanács kimondta, hogy már többször kihirdették az idegenek elszállásolásának tiltott voltát, s Rozsdást kötelezték legénye öve értékének megtérítésére, amit 3 forintban állapítottak meg.162 Az ügyben több tiltott dolog fonódik össze: az idegen elszállásolása, az idegenekhez gyakran kapcsolódó lopás, valamint felmerül a prostitúció gyanúja is. Más kérdések merültek fel a magánházakban, vagy a fogadókban megszálló személyek esetében. Míg a magánházakban már a puszta elszállásolás is gyanús, általában tiltott volt, addig a fogadókban egyéb problémák miatt fogták el a nem helyieket: a 18. század végén már az is elegendő okot szolgáltatott az előállításra, ha az illető nem rendelkezett a fent említett passzussal, de emellett nem ritkán egyéb problémák is előfordultak. A tanács rendszerint kizsuppolta az elfogottakat, és ún. Schub Pass-szál hazaküldték a bevallott születési helyére, a renitensek vagy valami (kisebb) bűntettet elkövetők163 emellé botütést is kaptak.164 Az elfogottak többsége húszas-harmincas éveiben járó, nőtlen, mesterség nélküli férfi volt. Mindez rendszerint már önmagában gyanút keltett a hatóságok szemében. A fogadó ideális rejtekhelye lehetett a törvény elől okkal menekülők számára. Nem véletlen, hogy 1789-ben a csehországi születésű, Szegeden és Budán is megforduló - egyébként sárga bőr magyar nadrágot és aranykapcsos magyar csizmát viselő - szökött tolvajt, a vadász Franz Dietrichet is a fogadókban keresték.165 Óbudán rendszerint a két országút, a bécsi és a vörösvári találkozásánál álló Radl fogadóban gyűltek össze a gyanús elemek, akiket szükség esetén maga a fogadós jelentett a hatóságoknak. így járt a tinnyei Gregor Harmad, akit a fogadós egy lopottnak tűnő trágyahordó villa miatt kapott el. Gregor a kihallgatás során azt vallotta, hogy a villát nővére adta neki, hogy legyen mivel megvédenie magát az úton, de amikor betért a Radl fogadóba egy zsidóval, aki Csabán [Piliscsaba] csatlakozott hozzá, eladta neki. Passzusa nem volt, mert állítólag a tinnyei bíró nem akart adni neki. Végül kiderült, hogy Harmad már megjárta 162 BFLV.l.a4. kötet 1760.10.18. 163 Kisebb bűnesetekben a város, nagyobbaknál az uradalom részéről az úriszék döntött. Ld. pl. BFL V. 1 .c Instructio 1746.01.01. (idézi Gál 1990. 75. p.) és BFL V.l.b Nr. 175., 1772.01.30. 33. pont: A bíró és a tanács dönt kisebb bűntettek büntetéséről az úriszék nélkül, de nagyobb ügyet az úriszék előtt intézzenek. A Schub Pass tartalmazta a kiutasított személyi adatait (életkor, születési hely, vallás, családi állapot stb.), részletes személyleírást, és tartalmazhatta a hazaútja során érintett állomásokat, kísérőket. 164 Johannes Schamitzyt 1792-ben elengedték, mivel korábban nem volt áristomban, s úgy került hatósági igazolás nélkül az egyik fogadóba, hogy napközben sokáig dolgozott egy fát szállító hajón, a fogadóban csak szeretett volna megszállni éjszaka. Ugyanakkor, ha ismét hasonló igazolás nélkül kerülne őrizetbe, 12 botütést ígértek neki. BFL V. 1 .b Nr. 742. kihallgatási jegyzőkönyv, 1792.12.07. BFL V.l.b Nr. 610.165
