Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
54 Jogi háttér és a működés keretei akkor kimondták, hogy „kurvákat és hasonlókat semmi szín alatt nem tűrhetnek meg a városban”, az ilyen személyeket azonnal kizsuppolják onnan, továbbá a hitehagyókat és más becstelen embereket a bíró köteles az uradalmi tömlőébe becsukatni.153 Az idegenek jelenléte különösen II. József korától vált kardinális kérdéssé a közösség életében, amikor a különböző selyemmel kapcsolatos vállalkozások megjelentek Óbudán, akár a kudarccal végződő, de óriási munkaerőt igénylő Fachini Pál-féle filatoriumra, akár a Mazzocato-féle selyemgombolyítóra (deglomeratorium) gondolunk, vagy a kezdetben a Zichy-kastélyban kialakított Beywinkler József és Höpfinger Jakab-féle selyemmanufaktúrákra (1777), vagy pedig az időközben a Zichy-kastélyba beköltöző ún. Montour Commissionnak is bedolgozó Frast Péter és Augusti József szépfestő gyárára. Az ilyen helyeken dolgozó nagyszámú munkás mellett a településen egyre több kétes hírű személy jelent meg átutazóban. A korabeli jelentések egyúttal a lopások megszaporodásáról, a prostitúció elterjedéséről vallanak a század utolsó évtizedeiben. Nem véletlen, hogy a város fokozottan ügyelt a rendre, s a menlevéllel vagy egyéb igazolással nem rendelkező egyéneket gondolkodás nélkül kiutasította a városból. Jellemző tünet, hogy a 18. század végére megszaporodnak azon esetek, ahol a fiatal elfogottnak nincs semmi kitanult mestersége (ohne Profession), de elhagyta otthonát, hogy szerencsét találjon. 1795-ben tovább szigorítottak a korábbi gyakorlaton. Barthal Pál jószágigazgató ismét felszólította az óbudaiakat, hogy ügyeljenek az itt lévő idegenekre, „nehogy szabad teret kapjanak a lopásokhoz és egyéb tettekhez”. Ekkortól sem magánházakban, sem fogadókban nem szállásolhattak el idegent, csak abban az esetben, ha az illető az előző lak- vagy szálláshelyéről az ottani bíró által aláírt menlevéllel (Paßier-Zettl) rendelkezett. A vendégeknek ugyanakkor jelentkezniük kellett az óbudai bírónál, és be kellett mutatniuk a nevezett igazolást. Kivételt képeztek azok az éjjeli átutazók, akik a fogadókban szálltak meg. Azokra, akiket akár fogadóban, akár magánházban passzus nélkül találtak, 3 Ft büntetést szabtak ki. Az összeg egyharmadát a bejelentő kapta, a maradékot pedig útburkolásra fordították.154 A 19. században még jobban megélénkült az idegenek forgalma Óbudán, s ezzel együtt a koldusok száma is. 1803-ban a jószágigazgató, Földessy András megparancsolta a községnek, hogy az idegen koldusok, kóborló elemek, munkakerülők tömegei miatt az óbudaiak írják össze a helyi koldusokat és külön ruhával lássák el őket, ame153 BFL V.l.b Nr. 175. 1772.01.30. 30. és 35. pont. Az erkölcstelennek tartott személyeket az „átlag” magánember egyébként sem szívesen fogadta be otthonába. Egy kirívó példája ennek Francisca Sohanofsky, a kiscelli kaszárnyában lábadozó tizedes lányának esete. A szülés előtt álló nő 1823. március 28-án éjjel kettőkor elhagyta Kiscellt és Óbuda felé vette az irányt, hogy ott kérjen segítséget. A Pacsirtamezőn három házba is bekopogott, de mindenhonnan elutasították. Végül éjjel, az utcán hozta világra halva született gyermekét, akit állítólag egy arra felé menő (!) ismeretlen asszony elvett tőle és ismeretlen helyen elásott. BFL V.l.c 1823.08.09. 154 BFL V.l.b Nr. 927. 1795.12.30. Barthal Pál Óbuda tanácsának.
