Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 39 1765-ben Zichy Miklósné, az özvegy grófné zsidóknak is engedélyezte törköly vásárlását szeszfőzési céllal, de elrendelte annak előzetes bemutatását a bírónak. A keresztényeknek és a zsidóknak elkülönítve kellett a pálinkát megfőzniük.118 1787-ben a II. József idején létrejött ún. Zsidó Község és Óbuda tanácsa külön szerződésben szabályozta az égetett szesz kimérését (Brandwein Schanck)."9 A szerződés részben a törkölypálinka és a sörpárlat kimérését érintette (Weinströber, und Laager Brandwein (!) zu Schänken), a zsidók a keresztényektől árverés útján vették haszonbérbe az előre meghatározott mennyiségű gyümölcspárlat, rozsoli és sör (Frucht Brandwein, Rosoly, und Bierschank entschidener massen) kimérésének jogát, amiért 80 forintot kellett a keresztényeknek fizetniük. A sör árusítására a zsidóknak két helyet kellett kijelölniük. Aki engedély nélkül állítana elő szeszesitalokat és árusítaná azokat, azt első alkalommal 6 forintra büntetnék, másodjára elkoboznák italait, pálinkafőző üstjét pedig eltörnék. Aki idegen szeszt mérne ki, attól szintén elkobozzák összes italát, s annak felét az uradalomnak, kéthatodát a községnek, egyhatodát a bejelentőnek adnák.120 Kimérés előtt mind a keresztényeknek, mind a zsidóknak be kellett jelenteniük szándékukat a Keresztény Községnél vagy a szeszmérési jog bérlőjénél (Subarendator), ellenkező esetben szintén büntetést helyeztek kilátásba. Nézzük meg, az alábbiakban hogyan alakult a kóser bor és szeszesitalok kérdése! Mivel az óbudai gazdák a 18. század végén már termeltek annyi bort, amennyi nem csak saját felhasználásra volt elegendő, többen elkezdtek kóser borral is foglalkozni. Egy-egy gazda és egy zsidó akár külön szerződést is köthetett kóser bor igényléséről, mint például 1793-ban Peter Planck és Simon Holitscher védett zsidó (Schutzjud), mely szerint Planck eladta erre a célra Holitschnak a szüretéből származó vörös és fehér mustot, amelyért a vevő a szabott áron felül még akónként 3 krajcárt fizetett. A szerződés szerint a fehérbort készpénz ellenében később elszállította Holitscher, míg a vörösbor 1794 József napjáig Planck pincéjében maradt.121 Ennek valószínűleg a helyhiány volt az oka (ti. Holitschemél nem volt elegendő tér a borok tárolására).122 A helyben termelt kóser bor eladása nem ment mindig könnyen. 1791-ben az úriszékhez fordultak az óbudai zsidók, végső céljuk az volt, hogy ne az óbudai kereszté118 BFL V.l.v szerződés gróf Zichy Miklósné és Óbuda között, 1765.01.01. 119 BFL V.l.v 1787.02.01. 120 dem Denuncianten als Denuntiations antheil. Uo. 3. pont 121 BFL V.l.b Nr. 789. adásvételi szerződés Peter Planck és Simon Holitscher között, 1793.10.14. 122 A bortárolás problémájára egy hasonló, ám jóval korábbi eset is rávilágít: 1758-ban a zsidó Lebel Mandl bérlő bepanaszolta a tanács előtt háziurát (Haus Herr), Andre Stieglert, amiért az állítása szerint az utolsó pillanatban felmondta a bérletét, s emiatt azt sem tűri meg, hogy a zsidó borát a pincében tárolja. Bemutatott egy szerződést is, ami szerint 1755 Szent Mihály napjától kezdve három évre szerződtek, így egyértelművé vált, hogy a szerződés valóban lejárt. A tanács elismerte Stiegler igazát, mivel azonban akkoriban nehéz volt helyet (Gelegenheit) találni, ezért utasították, hogy további fél évig lássa el Lebl Mandlt, akit ugyanakkor köteleztek bora pincében történő tárolása díjának megfizetésére, a „szokásos” akónkénti 5 dénár megadására. BFL V.l.a 4. kötet 1758.11.10.
