Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban 249 kocsmából bezáratott kilencet. Most már a vármegye is rendre intette a renitens óbudaiakat, és elrendelte a nevezett kocsmák 36 órán belüli azonnali újranyitását. A tanács, bár kimondottan sértve érezte jogait, eleget tett az utasításnak.49 1865-ben tovább fokozódott a tanács és a haszonbérlő, az Újlak és Óbuda határán álló téglagyárat is működtető Kunwald Jakab vitája az engedélyezett italmérések számáról. A város képviselői szerint legfeljebb 20 kocsmát lehetne működtetni, mert annyi ellen,, rendőri tekintetben kifogás elő nem fordul”. Panaszkodtak továbbá, mivel Kunwald úgy adott működési engedélyt új uradalmi, azaz úri kocsmák létesítésére, hogy azokat nem jelentette be a tanácsnak. A tanács, rendészeti szempontokra hivatkozva ragaszkodott ahhoz, hogy az új kocsmák vezetőjét és helyét előzetesen jelentse be a bérlő, mivel a tanács ellenőrizni akarta, megfelel-e „rendőri tekintetben” a szabályoknak. Kunwald korábban sem szerette előre bejelenteni, kinek szándékozik italmérési engedélyt adni, amiért Pest-Pilis-Solt vármegye 1864-ben már 25, illetve 50 forintra büntette.50 Ugyanekkor megrótták, amiért bérlőként nem mért ki saját bort, viszont az óbudai bortermelőktől, akik saját borukat árusították, akónként 1 forintot szedett be, mivel ez a gyakorlat „sem rendőri tekintetben, sem az álladalmi fogyasztási adó érdekében meg nem engedhető”.51 A Helytartótanács döntése alapján ugyan nem lehetett korlátozni az úri kocsmák számát, ám a bérlőt kötelezték az előzetes bejelentésre. Óbuda tanácsa elkeseredve olvasta az intézvényt, amely ellen végül kifejezetten bátor, már-már merész megfogalmazású fellebezést terjesztett be a pilisi járás főszolgabírójának, mivel a Helytartótanács döntése miatt „ úgy a ’ városi község anyagi érdekében, mint egyszersmind a ’ tisztelettel elölírtt tanács hatáskörében magát sértve érzi ”.52 A fellebbezést az alábbiakkal indokolták meg: a kisebb regálék közvetett adók, amit az állam helyett a földesúmak fizetnek az adózók. Az óbudaiak a főváros szomszédsága miatt a legmagasabb adót fizetik, a borfogyasztás, mint a bormérési regálénak megfelelő adózás címen az államnak akónként 1 Ft 89 krajcárt fizetnek, így ugyanaz után kétszer adóznak, és a helyiek „ véres verítékének gyümölcse, részint az állam, részint és főképp a ’ nevezett bérlő erszényébe hull, s az egyeseknek maga és családja gyarapodására mi haszon sem maradván, ebből fokozatos szegényedése, s előbb utóbbi bukása áll elő Néhány vonatkozó törvény ellentétes egymással, amit 1848 óta nem rendeztek. „ Távol van tőlünk, legkevésbé is kétségbe vonni akarni a ’ korona uradalomnak törvényben 49 Óbuda Tanácsa a főszolgabírónak Kunwald bírságának leszállításáról (Kunwald egyébként nem fizette be, hanem ez ellen is fellebbezett), 1864.11.02., elnöki jegyzőkönyv kivonata, 1864.11.04., Óbuda Tanácsa a főszolgabírónak a kocsmák kinyitásáról, 1864.11.14. BFL V.l.b Nr. 11790. 50 1865-ban Óbuda Tanácsa további 200 Ft-ra büntette, hasonló okokból. Kunwald egyik esetben sem fizetett, helyette fellebbezett. Tanácsülési jegyzőkönyvi kivonat, 1865.06.14. BFL V.l.b Nr. 11790. 51 Szeles alispán továbbítja Pest-Pilis-Solt vármegye közönségének a Helytartótanács 1865. május 30-i intézvényét, 1865.06.09. BFL V.l.b Nr. 11790. 52 Óbuda Tanácsa Fleringh Mór pilisi járási főszolgabírónak, 1865.07.05. BFL V.l.b Nr. 11790.
