Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban 243 alkoholtartalmú italt kocsmában nem árusíthattak, termelők is csak hordóban vagy egy bécsi meszelynél (3,5 dl19) kevesebbet tartalmazó lepecsételt üvegben adhattak el, ülő és álló vendégek kizárásával, vendéglők, kávéházak, cukrászok ugyanezt pohárban is kimérhették. A szilvóriumra a rozsolival kapcsolatos szabályozás, 30 foknál gyengébb ital esetében a pálinkáé vonatkozott.20 Az 1860-as évekre tehát több szempontból is problémássá vált a kocsmáltatás Óbudán: egyrészt, a regále haszonbérlője, nagyobb haszon reményében egyre több gazdának megadta az italmérési engedélyt, ami viszont nem tetszett a város vezetésének. Ezzel párhuzamosan megnövekedett az engedély nélküli bormérések száma is. Ezek az ideiglenes kocsmák mindössze addig működtek, amíg a gazda ki nem mérte a borát (akár pár hét alatt), majd bezártak. Amint azt az iparrendeletben láttuk, a gond nem (csak) a termelői bor kimérése, hanem annak módja volt, tehát amikor nem egyszerűen eladták az alkoholt, hanem egyúttal vendégként fogadták a vevőket, esetleg még cégért is kihelyeztek a házra. A tanács ezért rendszeresen kapott az uradalmi bérlő kezelőjétől, Stephan Hagentől vagy a városkapitánytól jelentést a nem engedélyezett bormérésekről, köztük a „visszaeső” szabálytalankodókról.21 Ilyen esetekben a városkapitány a termelőkre általában a regále haszonbérlője által tett panaszt követően tartott vizsgálatot, szabálytalanság esetén figyelmeztették a gazdát, s ha ezt követően sem hagyott fel az italméréssel, elkobzást helyeztek kilátásba. Az eredményről a városkapitány tett jelentést Óbuda tanácsának, az pedig továbbította az információt a haszonbérlőnek. Hogyan zajlott egy ilyen ellenőrzés? 1863 májusában, többszöri figyelmeztetést követően tartott ellenőrzést a bérlet inspektora, Stephan Hagen, Johann Uhlár ügynök, a város részéről Posch György tizedes, valamint Stephan Wagner és Franz Waldhofer rendészek. (Sokatmondó, hogy a bejáráson illett volna részt vennie Komlóssy Ferenc városkapitánynak, aki azonban kimentette magát. A szemlére kirendelt biztos szintén nem jelent meg a megbeszélt időpontban a találkozón.) A bejárást május 23-án este 7-kor kezdték, s különböző fogadtatásban részesültek: Paul Thaler özvegyénél (Praefectorats Gasse Nr. 211.22) épp két vendég tartózkodott, pincéjében egy hordóból mért ki bort, azonban a hordót a maradék 9 akó borral lepecsételték. Az asszony azt mondta, nem tudott a tiltásról, és ő is „csak azért kezdett bort kimérni, mert az öszszes szomszédja ezzel foglalkozik”. Egy helyen (Seif özvegye, Praefectorats Gasse Nr. 19 Bogdán 1991. 241. p. 20 BFLV.l.bNr. 11423. 21 Ld.pl. 1863.05.19., 1863.05.23. és 1863.24305.28. Ekkor hét engedély nélküli bormérésről tettek jelentést: Zellergasse Nr. 576., Ungargasse Nr. 661., Weingartsgasse Nr. 493. és 510., Drei Herzengasse Nr. 383., Elisabethgasse Nr. 343. és 353. Ugyanekkor beidézték a rendszeresen engedély nélkül működő Paul Gittingert is. BFL V.l.b Nr. 11140. 22 A mai Hídfő utca vonalán, 1937-ben ld. Szentendrei út 12., hrsz.: 18037. Nem azonos a későbbi Thaler István-féle kocsmával (Szentendrei út 34.).
