Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 23 működését betiltották, az ilyen helyeken játszott tánczenéért (Tanzmusik) 10 Ft konvenciós pénznyi büntetés járt, ugyanakkor némi zenét, éneket engedélyeztek.51 Az 1840-es években a fogadók, kocsmák rendszeres ellenőrzése egyéb rendészeti feladatai mellett (tűzbiztonság, vásárok igazgatása, mértékek ellenőrzése, a városháza és az utcák tisztíttatása, karbantartása stb.) elsősorban a városi hadnagyra, és az alá tartozó hajdúkra tartozott. 1842-ben rögzítették, hogy a hadnagy és hajdúi éjjelente járják végig a kocsmákat, és akit szükséges, azt szállítsák haza, a nem engedelmeskedőket pedig vigyék be a városházára. Ehhez kapcsolódva ugyancsak a hadnagy és hajdúi gyűjtötték be az éjszaka közepén a nyílt utcán kóborló elemeket, s ő felügyelte az éjjeli őröket is. A kocsmázás, csavargás, lármázás, rendbontás sok esetben szorosan összefüggött egymással, nem beszélve a gyanús idegen elemekről. A hadnagy ezért köteles volt „ Mind éjjel, mind Nappal a ’ Zenebonáskodó, kártévő idegen csavargó, az utczán pipázó, tolvaj, és más egyébb törvénytelenséget elkövető emberekre vigyázni, ollyanokat a ’ Városházához béhajtattni, és maga hatalmával el sem is bocsájtattni. ”52 Amint arról korábban már volt szó, a hamis mértékek használatát szigorúan tiltották, akár italmérésről vagy húsmérésről volt szó. Az egyes pékáruknak (zsemlyék, cipók) is meghatározott súlyuk volt, amit a tanács rendszeresen ellenőrzött. Mégis, bormérésnél használt hamis mértékről jóval kevesebb forrás maradt fenn, mint amennyire az gyakori lehetett. A 18. században a hamis mértékkel élő italmérőre pénzbüntetést szabtak ki, és utasították a helyes mértékek használatára. 1756-ban például Johann Lebensteint 1 forintra büntették, mivel a félmeszelyes mértéke (halbes seitl) túl kicsi volt. Amennyiben ismét ezen a vétségen érnék, a tanács 12 forintra emelné a büntetését.53 A bort általában három mérték szerint mérték ki: icce, meszely és félmeszely,54 de az uradalmi és községi fogadókban ennél differenciáltabb volt a mértékhasználat. 1787-ben Paul Fürstinger az alábbi mértékekkel és mértékes poharakkal, üvegekkel vette át a Radl fogadót előző bérlőjétől: 1 régi ón meszely és iccés mérték (altes seitl, und halb zimment); 2 csapos korsó (Schänck Grüch), 9 iccésflaska (Halbflaschen), 11 meszelyes pohár (Seitl gläser), 1 négyiccés korsó (Vierhalbe Flaschen), 1 hárommeszelyes flaska (Treyseitl Flaschen), mellette 4 ivópohár (Trinck gläßl), 2 pálinkáspohár (Brandwein Gläßl), 4 egyéb üvegpohár.55 51 „eine musicalische Harmonie oder Gesank (!) Music". BFL V.l.a 16. kötet 1832.09.03. Nr. 175. 52 BFL V.l.b Nr. 4041. 1842, 6. fejezet, a Hadnagy kötelességet. 53 BFL V.l.a 4. kötet 200. p. 1756.01.10. Egyébként megjegyzendő, hogy a 18. században Óbudán gyakran használtak a pohár helyett korsót (Seidel), ezért a forrásokat ezekben az esetekben körültekintően kell vizsgálni. Ld. pl. BFL V.l.a 5. kötet 1775.06.19. és 7. kötet 1792.03.28. Nr. 35. 54 Ld. pl. Leopold Hauser hagyatékában 1787-ből: 1 icce, 2 meszely, 1 félmeszely mértékkel, vagy Michael Ackermann-nál 1789-ben: félmeszelyes flaska (továbbá 2 flaska, 2 butélia, 1 zöld flaska, 1 üvegkancsó). BFL V.l.b Nr. 559. és 591. 55 Árverési jegyzőkönyv végére csatolt kimutatás, 1787.04.25., BFL V.l.b Nr. 492.
