Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...207 ten előtt nem maradhat büntetlenül, hanem a világ sem nézheti el tétlenül ”, szigorúan megtorolta a tanács. Megszégyenítésként Miereist bujaságáért a reggel 9 órai szentmise előtt fél órával kiállították a községháza elé, a szentmisét követően pedig 12 korbácsütésre ítélték.75 Hasonlóképpen 12 korbácsütést kapott két évvel később a Buda-újlaki, 27 éves Philipp Reithmer, aki Óbuda külterületén, az ún. új mezőkön (Neue Wiese) egy hajadon kolduslánnyal erőszakoskodott, kapáját elvette, száját befogta, hogy ne tudjon segítségért kiáltani, és a nyakát szorongatta. Az esetet épp arra sétáló férfiak vették észre és a nő segítségére siettek. Reithmer kihallgatása során azzal védekezett, hogy fogalma sincs, miért fogták el, annyira részeg volt.76 Valamelyik fogadó (talán a Radl) környékén, az út mentén történt 1791-ben egy hasonló eset, amit az elkövető korbács helyett megúszott 12 botütéssel.77 Az Óbudán előforduló, feljegyzett nemi erőszakos esetek megítélése tehát jócskán enyhült a 18. század végére. A kocsma, mint a nagy csetepaték színhelye A súlyos sérülésekkel járó tömegverekedések a mindennapi civakodások ellenére sem számítottak gyakori jelenségnek. Oka általában nagyobb csoportok közötti érdekellentét, mélyebb viszály volt, például civilek és katonák konfliktusa (mint a fent említett Paul Harrer fogadójában történt esetnél láttuk), vagy ugyanazon mesterség képviselőinek ellentéte egymással. Az ilyen esetek kirobbanásában rendre helyiek és idegenek is részt vettek, és ünnepi időszakban, például farsang idején különösen fogékonyak voltak a mulatozók ilyesmire. Az alábbiakban egy ilyen esetet ismertetünk. 1826 farsang végén, január 28-án éjjel egymásnak esett három helyi kapás fiatal és mintegy 10-11 molnárinas. Az egyik szőlőműves, Matthias Lampl kezdte a vitát, amelynek során egy szőlőtővel (mit einen Weinstecken) párszor rácsapott az asztalra, mire válaszul a molnárok közül Stephan Christoph, Elias Wieser molnármester inasa szitkozódni kezdett és eltörte a szőlőtőt, amit kölcsönös szóváltás követett. Az egyik fiatal, Pálinkás József állítása szerint nyugalmat kért volna, mire Christoph ráförmedt („na, ez is egy ilyen fickó” - das ist auch so ein Kerl), és a két férfi egymásnak esett,78 75 Az ítélet végrehajtásáig a férfit a helyi áristomban tartották. BFLV.l.a 5. kötet 199-200. p. 1776.09.14. 76 „Ich weiß nicht nachdeme ich grausam betruncken war. " BFL V.l.a 5. kötet 1778.09.01. A részegséget, mint azt korábban a katonákat szidalmazó Franz Lambel esetében láttuk, gyakran hozták fel mentségként. 77 A 42 éves, szászországi születésű (!) kordovános, Christian Friedrich Peter volt az elkövető (ärgerlichen Unzucht Thatt), ügyét a Montour Commission tette át Óbuda bíróságára. Érdemes megjegyezni, hogy az elkövető mindegyik esetben nőtlen volt. BFL V.l.a 7. kötet 1791.06.15. 78 Pálinkás (Pálinkásy) József az óbudai uradalomnak. Óbuda, 1826.03.12. BFL V.l.b Nr. 2621.
