Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
204 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... lönben figyelemreméltó büntetésben lesz része (eine merkwürdige Straf), ráadásul a férfi amúgy is közismert volt gorombaságáról, amit a tanács is megjegyzett.59 A hazai büntetőjogban jelentős változást hozott az 1769-es Constitutio Criminalis Theresiana, majd az 1787-es Constitutio Criminalis Josephina, amelyeknek köszönhetően a büntetési tételek a korábbiakhoz képest enyhültek - a halálbüntetések száma csökkent, a szabadságvesztéssel járó tételek száma nőtt.60 II. József idején megpróbálkoztak a testi fenyítések, mint például a botütés visszaszorításával. Óbudán a 18. század végén ezért rendszerint áristomra vagy „engedelmességre” (Gehorsamkeit) ítélték az elkövetőt.61 Matthias Zeller éppen a nevezett reformok előtt, 1786-ban keletkezett ítélete még a szigorúbb elveket tükrözi. Előzménye, hogy Zeller és Christian Seif szőlőcsőszök között durva verekedés zajlott a Radl fogadónál. Christian Just, a Radl akkori fogadósának tanúvallomása szerint Zeller már napközben (schon bey Tagszeit) többször belekötött a másikba és próbált verekedést kezdeményezni vele, amit kölcsönös arconcsapás követett, azonban Zeller ezzel nem elégedett meg. Amikor a fogadós záráskor, éjszakára minden nála lévő csőszt kirakott, Zeller kihasználta az alkalmat, Seifet megragadta és erőszakosan kivonszolta a kapun, majd a nyílt utcán kegyetlenül elverte, és élete kioltásával fenyegette. A tanács Zellert a szokásos büntetésekre ítélte, így a seborvos kifizetésére, Seifnek pedig fájdalomdíjként 9 Ft megadására. Ezenfelül Zeller botrányos beszédéért, mivel az „nem méltó keresztény emberhez”, még 24 botütést is kapott.62 Zeller tette többszörösen is súlyos kihágásnak számított: egyrészt a testi sértés miatt, másrészt, mert nyilvános térben (akár a fogadóra, akár az utcára gondolunk) történt a dolog, és harmadrészt az életveszélyes fenyegetés miatt. A történet másik érdekessége, hogy arra utal, a Radl az országúton a szőlők felé tartó szőlőcsőszök törzshelyének is számított. Már a II. József-féle elveket tükrözi Adam Pillein esete. 1787-ben Pillein panaszt nyújtott be Georg Fürstinger és annak barátai ellen, amiért a Rákhoz címzett községi fogadóban (in den Krebsen Würtshaus), vagyis a város alsó fogadójában a pad előtt lerántották és akkora pofont adtak neki, hogy pár napig nem látott semmit. Miután a Pillein által előadottakat tanú is igazolta, Fürstingert bocsánatkérésre kötelezték, és három órára áristomba zárták. Amennyiben még egyszer hasonlóra vetemedne (amire ezek szerint számítottak Óbuda elöljárói), a büntetése három napi vasban végzett munka lenne, ahogy azt a tanács indokolta, azért az, mert „az uralkodói parancs szerint a botütés, mint büntetés, tilos”.63 59 „ ...ansonsten kan Er wegen solchen, und ohnhin wohlbewusten seinen Grobheiten. " BFL V.l.a 5. kötet 1782.05.11. 60 Mezey 2018. 276-277. p. 61 PI. BFL V.l.a 6. kötet 1785.09.17. és 1787.01.03. 62 BFL V.l.a 6. kötet 1786.01.21. 63 BFL V.l.a 6. kötet 1787.01.13.
