Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...197 az egyenetlenségnek. Az ügyet elintézték úgy, hogy a felek kiegyeztek egymással kézfogással (welches Sie auch mit Stipulirten handen vollgebracht haben).1* A kocsmákban ittas állapotba kerülő vendégek könnyebben kerültek szembe az egyébként tiszteletet parancsoló katonákkal is.24 25 Különösen így volt ez, mielőtt a Montour Commission beköltözött volna a Zichy-kastélyba, illetve a laktanya felépülte előtt, tehát amíg a katonák személye, elszállásolása, itt tartózkodása kevésbé kiszámítható volt. Jó példa erre Joseph Moser káplár és Franz Lambel posztókészítő esete. Az 1763-ban Esztergomban és környékén pihenő Bretlach-vértesezred káplára azért panaszolta be Lambelt, mert előző vasárnap a Mókus fogadóban azt mondta, hogy „a katonák akasztófára valók” (die Saldaten gehörten unter den galgen), s ezért katonaként elégtételt kér, ellenkező esetben a tanács helyett magasabb szintre viszi az ügyet. A kihallgatás során kiderült, hogy a vádlott annyira részeg volt, hogy nem emlékezett arra, mit mondott, s ezért tagadta a vádakat, egészen addig, amíg egy tímárlegény, Joseph Faist nem tanúsította azt. A káplár megbékélt a tanács eljárása során, s végül elállt attól, hogy más fórumra vigye panaszát. Megenyhülésében szerepe volt annak is, hogy Lambelt egyébként békés embernek ismerte meg. A tanács végül az ilyenkor szokásos bocsánatkérésre, továbbá 25 botütésre vagy 6 Ft büntetésre ítélte a posztóst.26 1755-ben Paul Harrer kocsmájában igazi tömegverekedés tört ki a vehemensebb helyiek és az ott állomásozó katonák között. Az incidens kirobbantója Matthias Tafflinger volt, aki belekötött egy, a kocsmába betérő és a tűzhely mellett letelepedő újoncba, aki eredetileg cipészlegény volt („ma katona vagy, holnap ismét cipőt fogsz foltozni”), s aki erre katonatársaitól kért erősítést. Tafflingert ez nem hatotta meg, a többiek előtt is huncutnak (du S. V. Hunß Huth) nevezve a legényt. Válaszul kérték, hogy hagyja szabadon elmenni az újoncot, és ne gúnyolja, különben hozzá is lesz egy-két keresetlen szavuk, majd erre kitört a verekedés. A kisbíró és az egyik szemtanú, Polyákovics István állítólag megpróbálta kibékíteni a két felet (bár a fogadós, Paul Harrer vallomása szerint kezdetben Polyákovics is hergelte a cipészlegényt, sőt, az egyik spanyol katonától a vita hevében elvette annak pisztolyát), de a feldühödött katonák a férfit azonnal, a kisbírót némi ráncigálást követően kihajították a szobából. A kisbíró erre elment a káplárhoz, miközben Polyákovics ismét bement a szobába, ahol a katonák ekkor már féltestvérét, Biklics Györgyöt cibálták a hajánál fogva, aki végül feltartott kezekkel könyörgött, 24 BFLV.l.a 5. kötet 1772.08.22. 25 Az Óbudán állomásozó katonák, különösen a Montour Commission beköltözését követően rendszeres vendégnek számítottak a város fogadóiban (ezen belül is a Vogl és a Lerchbaum fogadóban). A katonák általános fogyasztási szokásairól szóló véleményt jól tükrözik Joseph Hasmann szavai, aki a nála elszállásolt von Greifenstem főhadnaggyal összeszólalkozva, annak válogatott szidalmaira csak annyit mondott: ha ő iszik, akkor mindig mértékkel teszi, a saját asztalánál, amit bárki tanúsíthat. Ő a saját borát issza, és nem hitelben, a kocsmákban (az utóbbival természetesen a főhadnagyra utalva). Joseph Hasmann nyilatkozata, 1789.07.18. BFL V.l.b Nr. 602. 26 A pénzbüntetést megadhatta két részletben. BFL V.l.a 5. kötet 1763.12.06.
