Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)

Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások

TÁRSASÁGI ÉLET, SZÓRAKOZÁS: SZERENCSEJÁTÉKOK, ZENE, TÁNC, MULATSÁGOK ÉS EGYÉB SZÓRAKOZÁSI FORMÁK, SZOKÁSOK

A fogadók az italmérés mellett a mindennapi szórakozási lehetőségek változatos formáit kínálták a betérő vendégeknek. Részben az egyházi ünnepek, szokások tiszteletben tartása érdekében, részben közbiztonsági okokból azonban időről időre részletesen szabályozták ezeket. 1772-ben például uralkodói utasításban írták elő, hogy vasár- és ünnepnapokon a fogadók csak délután 4-től nyithatnak ki, ételt és italt korábban kizárólag utazó vendégeknek szolgálhattak fel. A kávéházakban szintén délután 4-től engedélyezték ezeken a napokon a biliárdot és egyéb játékokat, s legfeljebb este 9-ig vagy 10-ig tarthattak nyitva, ugyanakkor a színházak este 7-től fogadhatták a nézőket.1

Habár Óbudáról nem maradt fenn leírás, a verőceiek szórakozási lehetőségeiről szóló cikkrészlet remekül illusztrálja, hogyan töltötték el szabadidejüket egy kisebb település lakói:

„.. .Annyival inkább követik sokan a ’káros kártya játékokat kortsmákba, és magányos házaknál is; nem külömben igen szokásban van a ’ tekézés olly-annyira, hogy minden Vasárnapokon a' Gimpl kortsmába számossan jelennek-meg, tekével való játék végett. Nyáron ugyan némellyek a’ Dunán tsonokáznak; néha musika ', és szép ének szó ’ kelemezleti ártatlan mulatságokat; de ez ritkán esik-meg. Annyival inkább kedvelik a’tántzot minden korbéliek; még az élemedett asszonyok sem átalják onokaikkal

— leginkább a ’farsangi 3 utolsó napokban — a ’ tántzra megjelenni és

— ha lehet — éjfélig is forogni. Sohasem tántzolnak pedig a ’ magyarok eggyütt a ’ németekkel, lakodalmakan kívül; hanem minden felekezet külön helyen. A ’ magyarok járják a ’ nemzeti hol friss, hol lassú nótákat; de a ’ németek örömest friss magyart is tántzolnak, ha a ’ német

1 A rendelet természetesen nem csak a vendéglátást, de a kereskedelmet, közlekedést is szabályozta. A kocsik csak 9 óra után indulhatnak útnak, és nem terhelhették agyon azokat, nehogy eltörjön a kocsi és dolgozni kelljen vele aznap. Előírták, hogy minden bolt maradjon zárva egész nap, de rózsafuzért énekelhetnek és árusíthatnak a templomnál. A fodrászok (Friseurs) reggel 9-ig lehettek nyitva, a borbélyműhelyek (Barbieren Offizinen), patikák és fíirdőházak korlátozás nélkül egész nap. A mézeskalácsos és a cukrász mise után árusíthatott, ám a szappanfőző gyertyát és szappant télen csak 4 óra, nyáron 6 óra után. Mivel vasárnap és ünnepnapokon egész nap tilos volt az utcán vagy boltokban ételt árusítani, a hús, hal, kenyér, gyümölcs és tej árusítását 9 óráig engedélyezték, azzal a feltétellel, hogy a tejet és a gyümölcsöt ne nyilvánosan, az utcán, hanem a tejet a házkapuban (unter den Hausthiirn), a gyümölcsöket pedig készletből árusítsák. BFL XII. 1 1772.12.15-i uralkodói utasítás.