Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Szőlősgazdából fogadóbérlő, bérlőből hivatásos fogadós: a Donaberger család
160 Szőlősgazdából fogadóbérlő, bérlőből hivatásos fogadós: a Donaberger család az az eset, amikor 1826-ban Franz Donabergert három órányi áristomra ítélték, mert a tizedállomásnál megfeledkezvén magáról, a bizottságot sértegette.55 Mindkét testvérnél tartottak az elvileg csak haszonbérbe adott fogadókban engedélyezett zenés-táncos mulatságokat - az ismétlődő tiltások esetükben is eredménytelenek voltak. Franz vendéglőjében 1828-ban, 1832-ben mindkettőjükében, 1834-ben Johann fogadójában tartottak olyan nagyobb mulatságot, amely a tanács rosszallását váltotta ki. Az 1834-es esetben például azért is, mert a mulatság alkalmával verekedés tört ki Johann Donabergemél (a tanács szigorodását és korábbi sikertelenségét jelzi, hogy ismételt előfordulás esetén a 12 Ft konvenciós pénz büntetés megfizetése mellett elrendelték Johann áristomba helyezését is).56 1837 januárjában mindkét testvért a Szentháromság-szobor felújítására adandó 5-5 forintra büntették, azért, mert a korábbi bírósági tiltások ellenére Johann egyik vasárnap nyilvános zenés összejövetelt (eine öffentliche Music gehalten) tartott, Franz pedig bált rendezett a rákövetkező szombaton egy olasz kompániának (und für die Italiener Conpagnie Ball gegeben). A tanács próbálkozásai nem különösebben érdekelték a két testvért, amit jól jelez az is, hogy amikor a következő ülésen a beidézett Johann - aki természetesen nem fizette be a bírságot - nem tette tiszteletét, ezért a helyette megjelenő nejét, Catharinát (aki egy év múlva már özvegyként, önállóan vitte tovább a családi vállalkozást) addig áristomba helyezték, amíg a férj ki nem fizeti a nevezett büntetést.57 1831-ben Johann Donaberger ideiglenesen szüneteltette intézménye működését - vagy a drágább adózás alá eső elsőosztályú helyett egyszerűbb étkezdét üzemeltetett.58 Mindkét helyen nagy tételben foglalkoztak bor felszolgálásával is. A tanácsnak ezekben az esetekben az volt a problémája, hogy vagy bejelentés nélkül mértek ki nem saját bort,59 vagy az, hogy nem óbudai bort árusítottak.60 Amikor Johann elhunyt, a város vezetése kapva kapott az alkalmon, hogy visszaszoríthassa a családi üzlet működési körét, 1838. február végén (azaz nem sokkal a házukat romba döntő árvíz előtt) ugyanis Johann özvegyének, Catharinának kérvényeznie kellett a bormérés engedélyezését, pedig kávéházukban „ősidők óta” (in ihrem Coffe-Haus laut uralten Gebrauch...) mértek ki bort - valószínűleg arra célzott, hogy eredetileg bormérés működött a házban, ami Joseph Donaberger idején vette fel a kávéházi jelleget. A tanács bizottságot állított fel az eset kivizsgálására, de további intézkedés - feltehetőleg az árvíz miatt - nem tör55 BFLV.l.a 14. kötet 1826.11.30. Nr. 15. 56 BFLV.l.a 15. kötet 1828.05.24. Nr. 132., 16. kötet 1832.09.06. Nr. 187., és 1834.01.04. Nr. 40. 57 BFLV.l.a 18. kötet 1837.01.11. Nr. 70., Nr. 75. és 1837.01.16. Nr. 76-77. 58 BFLV.l.a 15. kötet 1831.05.07. Nr. 78. 59 1831-ben Johann Donabergert 1 Ft bírságra ítélték, mert Johann Flechtltől 2 hordó bort vett, összesen 22 akót, és bejelentés nélkül kezdte azt kimérni. BFL V.l.a 15. kötet 1831.07.23. Nr. 107. 60 1832-ben Franz Donabergert figyelmeztették ennek szabálytalan voltára. BFL V.l.a 16. kötet 1832.09.06. Nr. 187.
