Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
14 Jogi háttér és a működés keretei György napjáig (április 24.) engedélyezett.8 Óbuda két községi kocsmájában évi 1000 Ft ellenében viszont folyamatosan mérhettek bort, azzal a kitétellel, hogy égetett szeszt (crematum) vagy sört (cerevisiam) elkobzás terhe mellett nem árusíthattak. Feltehetőleg meglehetősen elterjedt volt már ugyanekkor a pálinkafogyasztás a lakosság körében: a jobbágyok 2 Ft ellenében tarthattak házukban pálinkafőző üstöt (ahaenum), a szesz kimérését (crematum mediatim, aut sextariatim epocillare) ugyanakkor elkobzás terhe mellett tiltották.9 A város részéről érkező sorozatos panaszok a jószágigazgatót is a fennálló helyzet átgondolására késztették, s végül 1785-ben új típusú szerződést kötöttek. A korábbiakhoz képest viszonylag szabad kezet adtak a városnak az éves bérleti díj fejében: engedélyezték egész évre a bormérést, a város választhatta ki, hogy kinek adja bérbe az uradalom fogadóit. A község által fizetett, fent említett évi 800 (korábban 1000) Ft díjat, amit azért szedtek be, hogy a két községi kocsmában egész évben szabadon mérhessenek bort, eltörölték, és belefoglalták a fogadókkal kötött szerződés díjába (ami ekkor 8000 Ft-ot tett ki).10 Az uradalom és a város közötti, italmérést érintő szabályozásokról 1786-tól rendelkezünk részletes információkkal. Az uradalom és a város képviselői közötti haszonbéri szerződésekben előírták az egyes regálék, valamint a különböző uradalmi ingatlanok bérlésének feltételeit (esetünkben az uradalmi fogadókét, amelyeket rendszerint a kiscelli trinitárius kolostor - akkoriban már katonai célokra használt épületegyüttes - alatt elterülő téglaégető vei és annak kiskocsmájával adtak át, de említhetnénk a mai Hajógyári-szigetet is, amely akkoriban két külön szigetből állt, és szintén az uradalom tulajdonát képezte). A kamarai igazgatás idejéből az első ilyen fennmaradt szerződés 1786-ban íródott. A város ekkor bérbe vette többek között az öt uradalmi fogadót a szabad bormérés jogával (samt der freuen Weinschang), a kilencedet és a szeszfőzést. Ugyanakkor kötelezték magukat arra, hogy a fogadókat tisztán és jó állapotban tartják, az azok bútoraiban, tartozékaiban keletkezett károkat kötelesek megjavítani. Ugyanez vonatkozott a községnek átadott uradalmi szüreti eszközökre, vagyis a hordókra, különböző kádakra, szőlőprésekre, továbbá az uradalmi pincére (Fäßer, Gatzi, Boidung, Preß und Keller). 1843-ban az uradalomnak már nem voltak meg ezek az eszközei, azokról a város gondoskodott.11 8 Ezt 1772-ben ismét kimondták. BFL V.l.b Nr. 2594b 2. pont l.§ Egyébiránt hagyományosan ezen a két napon kellett a községnek megadnia az uradalmat illető járandóságokat is, ld. pl. BFL V.l.b Nr. 2595. 9 Uo. 13. és 15. pontok. A bérleti díjat az 1775. évi árvizet követő nagy károk miatt az óbudaiak többszöri kérésére 1779-ben leszállították 800 Ft-ra, de a szabályozás igazságtalan volta miatt annak átalakítását kezdeményezték. BFL V.l.c 1782.08.27. 10 BFL V.l.c Szerződés a város és a jószágigazgatóság között, 1785.02.03. (helytartótanácsi átirat, 1785.09.25.). BFL V.l.b Nr. 3849. 1843.04.09. 3. pont.11
