Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A fogadóbérlés menete
144 A fogadóbérlés menete A kezes A bérlő részéről kezes kiállításának gyakorlata fokozatosan alakult ki a 18. század végére, s több okból volt indokolt szükségessége: amennyiben a bérlő nem óbudai volt, egy óbudainak kellett kezeskednie érte (ez különösen a serfőzőknél számított gyakorinak). Ha vagyontalan volt, a kezes biztosította a kauciót és vagyonával is felelt a bérleti díjak beszedéséért, mint 1786-ban, amikor az idegenből érkező, vagyontalan Christian Justért Peter Bauer kezeskedett, s a várossal történt szerződés során 200 forintot tett le.6 Előfordult, hogy egy fogadósért valamelyik társa vállalt felelősséget, így a város alsó fogadóját 1789-ben bérbe vevő Jacob Bradovitsért maga az akkori serfoző, Franz Mayer.7 Bradovits valószínűleg azonos azzal a Jacob Bradovits-csal, aki 1802- től a város külső tanácsának tagja, 1804-től esküdt, két alkalommal pedig (1807-1810 és 1812-1814 között) a bírói tisztséget is betöltötte. A fogadók (és a sörház) sikeres működtetésének kérdése valószínűleg közel állt hozzá, mert bíróként és esküdtként is többször vállalt kezességet az új bérlők mellett.8 Hozzá hasonlóan a kádár Martin Waigand kezeskedett 1821—1838 között hat alkalommal a serfőzőkért,9 s esetében nem annyira a vagyon, mint inkább a tekintély adta a garanciát.10 Mivel a város tulajdonát képező sörház bérlése, működtetése költséges, s ezáltal rizikós volt, az óbudaiak számára sokat jelentett, hogy a sorháznál egy tekintélyes tisztviselőjük vállaljon garanciát annak zavartalan működésére. Bizonyos esetekben a fogadós a kezesség vállalásával „örökítette tovább” bérletét, mint például Ignaz Schartner, aki 1813-tól a Vörösfenyőt bérelte, majd 1819-ben kezességet vállalt az új üzemeltető, Joseph Ebenhöcht mellett.11 A kezesség ugyanakkor nem jelentett teljes garanciát a feleknek, mivel a bérlet lejárta előtt is el lehetett állni tőle (nem kis kellemetlenséget okozva a község képviselőinek). 1839-ben például a Mókus bérlőjének, Anton Neresheimemek kezese, Johann Haselnus visszakozott a tanács előtt, mivel elmondása szerint „maga is elvesztette bi6 BFLV.l.v 1786.03.01. 7 BFLV.l.v 1789.03.16. 8 Bíróként Joseph Engelhart serfoző (1812) és a Mókus bérlője, Andreas Zettel (1813) mellett, esküdtként a felső városi fogadónál Johann Pilleinért (1815), majd annak helyén, a Koronánál Lorenz Fleischbauerért (1821). BFL V.l.v 1812.05.01., 1813.04.20., 1815.12.23., 1821.12.05. 9 1821 és 1834 között Martin Müller serfözőért, 1838-ban Georg Nümbergerért. BFL V. 1 .v 1821.11.28., 1828.02.11., 1831.04.30., 1834.03.20., 1838.02.24., 1838.11.11. 10 1817-től a külső tanács tagja, többször annak szószólója (1829-1830, 1832-1835, 1837-1840), 1842- től esküdt. 1860-ban hunyt el. BFLIV.1002.y 1V.394. (végrendelet: 1856.02., kihirdetve: 1860.01.12.) és https://archives.hungaricana.hU/hu/archontologia/l 262/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ3YWlnKiJ9 (utolsó lekérdezés: 2019.08.01.). 11 BFL V.l.v 1813.04.20., 1819.02.26.
